„Mert Isten szava élő, és erőt fejt ki, és élesebb bármely kétélű kardnál, és egészen odáig hatol, hogy szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízületeket és a velőt, és képes tisztán látni a szív gondolatait és szándékait” (Héberek 4:12, Új világ fordítás).

 „Mert Isten beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és léleknek, az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsidók 4:12, Újonnan revideált Károli-Biblia).

 Isten emberiségnek szóló üzenetének, melyet a Bibliában találunk, olyan ereje van, mely felszínre hozza, hogy milyenek a gondolataink és az indítékaink valójában. Ez az üzenet arra is képes, hogy jobbá tegye az emberek életét.

 „Isten szava élő”. Az „Isten szava” kifejezés Isten ígéretére vagy szándékának kinyilatkoztatására utal, mely a Bibliában lett feljegyezve. a Ennek a szándéknak egy fontos része, hogy az engedelmes emberek örökké éljenek a földön, valódi békében és biztonságban (1Mózes 1:28; Zsoltárok 37:29; Jelenések 21:3, 4).

 Milyen értelemben „élő” Isten szava, vagyis a kinyilatkoztatott szándéka? Egyrészt azért, mert hatással van azokra, akik elfogadják, reményt és célt ad az életüknek (5Mózes 30:14; 32:47). Másrészt azért is „élő”, mert az élő Isten azon van, hogy maradéktalanul beteljesítse az ígéreteit (János 5:17). Az emberekkel ellentétben Istennel nem fordulhat az elő, hogy megígér valamit, és aztán elfelejti, vagy később rájön, hogy nem is tudja megvalósítani (4Mózes 23:19). Az ő szava „nem tér vissza [hozzá] eredménytelenül” (Ézsaiás 55:10, 11).

 „Isten szava… erőt fejt ki”. Azt az eredeti kifejezést, hogy „erőt fejt ki”, úgy is vissza lehet adni, hogy „erőteljes”, „aktív”, vagy „eléri azt, amit [a szó] el akar érni”. Vagyis bármit mondjon vagy ígérjen meg Jehova b Isten, az biztos, hogy be fog teljesedni (Zsoltárok 135:6; Ézsaiás 46:10). Sőt, Isten olyan módon képes beteljesíteni az ígéreteit, amely messze felülmúlja azt, amit el tudunk képzelni (Efézus 3:20). c

 Isten szava abban az értelemben is „erőt fejt ki”, hogy azoknak, akik értékesnek tartják, segít jobbá tenni az életüket, és fejlődni a tulajdonságaikban. Az, hogy alkalmazzák Isten tanításait az életükben, formálja a gondolkodásukat, az életmódjukat és a céljaikat (Róma 12:2; Efézus 4:24). Vagyis Isten szava hatással van rájuk (1Tesszalonika 2:13).

 „Isten szava… élesebb bármely kétélű kardnál”. Jelképes értelemben Isten szava sokkal élesebb, mint bármely ember alkotta kard. Isten üzenete, mondhatni, a szívig hatol, vagyis a belső emberig. Erre egyetlen emberi tanítás sem képes. A vers további része jól kiemeli ezt.

 „Isten szava… egészen odáig hatol, hogy szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízületeket és a velőt”. A Bibliában a lélek szó utalhat arra, hogy mások milyennek látnak minket, a szellem pedig arra, hogy milyenek vagyunk legbelül (Máté 26:41). Jelképes értelemben „Isten szava” behatol egészen a velőig, vagyis a legmélyebb érzéseinkig és gondolatainkig, melyeket mások nem ismerhetnek. Jehova tanításai felszínre hozzák, hogy milyenek vagyunk valójában, és így azok arra ösztönözhetnek minket, hogy jó irányba változzunk.

 „Isten szava… képes tisztán látni a szív gondolatait és szándékait”. Az, hogy valaki engedi-e, hogy Isten szava hatással legyen rá, felszínre hozhatja a valódi gondolatait, szándékait vagy indítékait, melyek hatással vannak a tetteire és a viselkedésére. Például ha valaki engedi, hogy Isten szava pozitív hatással legyen az életére, azzal megmutatja, hogy alázatos és őszinte, és szeretne megfelelni a Teremtőjének. Viszont ha valaki megpróbál hibát találni Isten szavában, akkor azzal azt bizonyítja, hogy valójában büszke vagy önző. Az ilyen ember talán még igazolni is próbálja az Isten előtt elfogadhatatlan viselkedését (Jeremiás 17:9; Róma 1:24–27).

 Egy forrásmű úgy fogalmaz, hogy Isten szava „lényünk legbensőbb zugáig is képes elérni”. Vagyis nincs olyan része a belső emberünknek, amit Isten ne látna, és ahova szavának fénye ne jutna be, hisz „minden meztelen és leplezetlen annak szeme előtt, akinek számot kell adnunk”, írja a Héberek 4:13.

 Pál apostol a hébereknek írt ihletett levelet i. sz. 61 környékén írta a Jeruzsálemben és Júdeában élő zsidó keresztényeknek.

 A 3. és 4. fejezetben Pál apostol arról beszél, hogy az ókori izraeliták példája figyelmeztetésül szolgál a keresztényeknek (Héberek 3:8–12; 4:11). Jehova megígérte az izraelitáknak, hogy megszabadítja őket a rabszolgaságból, és letelepedhetnek egy olyan földre, ahol biztonságban fognak élni (5Mózes 12:9, 10). Azonban azok az izraeliták, akik elhagyták Egyiptomot, nem hittek eléggé Isten ígéreteiben, és újra és újra nem engedelmeskedtek a parancsainak. Ennek eredményeként nem pihenhettek meg Isten pihenőnapján, vagyis nem lehettek békés kapcsolatban Istennel. Végül meg kellett halniuk a pusztában. Bár az utódaik bemehettek az ígéret földjére, sajnos ők is az engedetlenség útjára léptek. Idővel az egész nemzet súlyos árat fizetett ezért (Nehémiás 9:29, 30; Zsoltárok 95:9–11; Lukács 13:34, 35).

 Pál elmagyarázza, hogy a keresztényeknek tanulniuk kell a hűtlen izraeliták rossz példájából. Velük ellentétben ha mi engedelmeskedünk Isten szavának, és teljesen bízunk az ígéreteiben, akkor megpihenhetünk a pihenőnapján (Héberek 4:1–3, 11).

 Nézd meg ezt a rövid videót, mely áttekinti A hébereknek írt levelet.