A szent szellem Isten tevékeny, működő ereje (Mikeás 3:8; Lukács 1:35). Ő bárhová képes elküldeni a szent szellemét, azaz kibocsátani az erejét, hogy megvalósítsa az akaratát (Zsoltárok 104:30; 139:7).

 A Bibliában a „szellem” szót a héber rúʹach és a görög pneuʹma szóból fordítják. Ezek a legtöbb esetben Isten tevékeny erejére, vagyis szent szellemére utalnak (1Mózes 1:2). De a Biblia más értelemben is használja ezeket a szavakat. Például:

•   Lehelet (Habakuk 2:19; Jelenések 13:15).

•   Szél (1Mózes 8:1; János 3:8).

•   Az élőlények életereje (Jób 34:14, 15).

•   Valakinek a gondolkodásmódja (4Mózes 14:24).

•   Szellemek, például Isten és az angyalok (1Királyok 22:21; János 4:24).

 Ezek mindegyike olyasmire utal, ami számunkra láthatatlan, de vannak látható hatásai. Isten szelleméről szintén elmondható, hogy „a szélhez hasonlóan láthatatlan, nincs anyaga és nagyon erős” (W. E. Vine: An Expository Dictionary of New Testament Words).

 A Biblia úgy is utal Isten szent szellemére, mint az ő kezére, illetve az ujjaira (Zsoltárok 8:3; 19:1; Lukács 11:20; vesd össze: Máté 12:28). Ahogy egy mesterember a kezével és az ujjaival dolgozik, Isten a szent szellemét használta fel arra, hogy

•   létrehozza a világegyetemet (Zsoltárok 33:6; Ézsaiás 66:1, 2);

•   megírassa a Bibliát (2Péter 1:20, 21);

•   az ókorban a szolgái képesek legyenek csodákat tenni és buzgón prédikálni (Lukács 4:18; Cselekedetek 1:8; 1Korintusz 12:4–11).

•   a hűséges imádói jó tulajdonságokat tudjanak kimutatni (Galácia 5:22, 23).

A szent szellem nem személy

 Azzal, hogy a Biblia Isten kezének, ujjának vagy leheletének nevezi a szent szellemet, rámutat, hogy az nem személy (2Mózes 15:8, 10). Ahogyan egy mesterember keze sem tehet semmit az agyától és a testétől függetlenül, úgy Isten szent szelleme is csak az ő utasítására képes működni (Lukács 11:13). A Szentírás ezenkívül a vízhez hasonlítja a szent szellemet, és többek között a hittel és az ismerettel köti össze, ami megerősíti, hogy a szent szellem nem személy (Ézsaiás 44:3; Cselekedetek 6:5; 2Korintusz 6:6).

 A Bibliában megtalálható Jehova Isten és a Fia, Jézus Krisztus neve, de a szent szellem nevét sehol sem említik (Ézsaiás 42:8; Lukács 1:31). Amikor István, a keresztény mártír egy látomásban csoda útján betekintést nyert az égbe, csak két személyt látott, nem hármat. A Biblia így számol be erről: „szent szellemmel telve az égre szegezte a szemét, és meglátta Isten dicsőségét, és Jézust, amint ott áll az Isten jobbján” (Cselekedetek 7:55). Tehát a szent szellem mint Isten tevékeny ereje lehetővé tette, hogy Istvánnak része legyen ebben a látomásban.

 Tévhit: A Szentlélek, azaz a szent szellem személy, és a Háromság része, amire az 1János 5:7, 8 utal a Károli-fordítás szerint.

 Tény: A Károli-fordítás az 1János 5:7, 8-ban a következő részletet is tartalmazza: „a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy. És hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a földön”. Ámde a tudósok megállapították, hogy ezeket a szavakat nem János apostol írta, és így nem is tartoznak hozzá a Szentírás szövegéhez. Bruce M. Metzger professzor kijelentette: „Teljesen bizonyos, hogy ezek a szavak nem hitelesek, és nincs helyük az Újszövetségben” (A Textual Commentary on the Greek New Testament).

 Tévhit: A Biblia úgy beszél a szent szellemről, mint egy személyről, tehát a szent szellem személy.

 Tény: A Szentírás olykor csakugyan megszemélyesíti a szent szellemet. Például Jézus segítőnek (vigasztalónak) nevezte, amely tanúbizonysággal szolgál, vezet, hall, kijelent, illetve kap valamit (János 16:7–15). De ez nem bizonyítja, hogy személy lenne. A Biblia a bölcsességet, a halált és a bűnt is megszemélyesíti (Példabeszédek 1:20; Róma 5:17, 21). Azt írja például, hogy a bölcsességnek vannak cselekedetei, a bűn pedig tévútra vezet, megöl, és mohó kívánságot hoz létre (Máté 11:19; Lukács 7:35; Róma 7:8, 11).

 Tévhit: Az, hogy a szent szellem nevében meg lehet keresztelkedni, azt bizonyítja, hogy a szent szellem személy.

 Tény: A Bibliában a „valakinek a nevében” kifejezés arra utal, hogy egy személy valakinek a hatalmát képviseli (5Mózes 18:5, 19–22; Eszter 8:10). Ahhoz hasonlítható ez, mint amikor azt mondjuk, hogy „a törvény nevében”. Ezzel nem arra utalunk, hogy a törvény egy személy. Az, aki megkeresztelkedik a szent szellem nevében, elismeri annak erejét és szerepét Isten akaratának a megvalósításában (Máté 28:19).

 Tévhit: Jézus apostolai és a többi tanítványa abban hittek, hogy a szent szellem személy.

 Tény: Ezt sem a Biblia, sem a történelem nem támasztja alá. A Britannica Hungarica leszögezi: „Az a dogmatikai meghatározás, mely szerint a Szentlélek különálló isteni személyként minden alárendeltség nélkül egylényegű az Atyával és a Fiúval, a konstantinápolyi zsinaton (381) született”. Ez több mint 250 évvel az utolsó apostol halála után történt.