8  Akkor Salamon összegyűjtötte+ Izrael véneit: Izrael minden törzsfőjét és nemzetségfőjét.+ Azok elmentek Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy fölvigyék Jehova szövetségének a ládáját Dávid városából,+ vagyis Sionból+. ² Odagyűlt hát Izrael minden embere Salamon király elé az ünnep* idején, etánim* hónapban, vagyis a 7. hónapban.+ ³ Eljöttek Izrael vénei mindnyájan, és a papok fölvették a ládát.+ ⁴ Aztán fölvitték Jehova ládáját, a találkozás sátrát+, és mindazokat a szent eszközöket, amelyek a sátorban voltak. A papok és a léviták vitték föl ezeket. ⁵ Salamon király és Izrael egész közössége, azok, akiket a király összehívott, ott voltak a láda előtt. Olyan sok juhot és marhát áldoztak,+ hogy nem is lehetett megszámolni őket. ⁶ A papok akkor bevitték Jehova szövetségének ládáját a helyére,+ a ház legbelső helyiségébe, a szentek szentjébe, a kerubok+ szárnyai alá. ⁷ A kerubok így kiterjesztették szárnyaikat a fölött a hely fölött, ahol a láda volt, úgyhogy beárnyékolták a ládát és annak rúdjait.+ ⁸ A rudak+ olyan hosszúak voltak, hogy a végüket látni lehetett a legbelső helyiség előtti szenthelyről, de kívülről nem látszottak. Mind a mai napig ott vannak. ⁹ Semmi más nem volt a ládában, csak a két kőtábla+, amelyet Mózes tett bele+ a Hórebnél, amikor Jehova szövetséget kötött+ Izrael népével az Egyiptom földjéről való kijövetelükkor.+ ¹⁰ Amikor a papok kijöttek a szent helyről, a felhő+ betöltötte Jehova házát.+ ¹¹ A papok a felhő miatt nem tudtak ott állni, hogy végezzék a szolgálatukat, mert Jehova dicsősége betöltötte Jehova házát.+ ¹² Salamon ekkor így szólt: „Jehova, azt mondtad, hogy a sűrű homályban kívánsz lakni.+ ¹³ Sikeresen fölépítettem neked egy fenséges házat, szilárd helyet, hogy ott lakj örökké.+” ¹⁴ A király akkor a nép felé fordult, és megáldotta Izrael egész gyülekezetét, miközben Izrael egész gyülekezete állt.+ ¹⁵ Így szólt: „Dicsőség Jehovának, Izrael Istenének, aki ígéretet tett* apámnak, Dávidnak, és teljesítette, ezt mondva: ¹⁶ »Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet, Izraelt Egyiptomból, Izrael egyik törzséből sem választottam várost, hogy ott házat építsenek nevem tiszteletére,+ ám kiválasztottam Dávidot népem, Izrael fölé.« ¹⁷ Apámnak, Dávidnak szíve vágya volt, hogy házat építsen Jehova, Izrael Istene nevének a tiszteletére.+ ¹⁸ Jehova azonban ezt mondta apámnak, Dávidnak: »Szíved vágya volt, hogy házat építs nevem tiszteletére, és jól tetted, hogy erre vágytál szívedben. ¹⁹ Ám nem te fogod megépíteni a házat, hanem a fiad, aki tőled* származik. Ő épít majd házat a nevem tiszteletére.«+ ²⁰ Jehova valóra váltotta az ígéretét azzal, hogy apámnak, Dávidnak a helyébe léptem, és Izrael trónján ülök, ahogy Jehova megígérte. Továbbá házat építettem Jehova, Izrael Istene nevének a tiszteletére,+ ²¹ és helyet készítettem a ládának, amelyben a két kőtábla van, mely Jehova szövetségét tartalmazza.+ Ezt a szövetséget ősapáinkkal kötötte, amikor kihozta őket Egyiptom földjéről.” ²² Majd Salamon odaállt Jehova oltára elé Izrael egész gyülekezete előtt, kitárta kezeit az ég felé,+ ²³ és így szólt: „Ó, Jehova, Izrael Istene! Nincs hozzád fogható Isten+ sem fenn az égben, sem lenn a földön. Megtartod a szövetséget, és odaadó szeretettel bánsz+ szolgáiddal, akik teljes szívükkel szolgálnak téged.+ ²⁴ Beváltottad, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél. Megígérted, és a mai napon teljesítetted.+ ²⁵ Most pedig, ó, Jehova, Izrael Istene, váltsd be, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél, amikor ezt mondtad: »Mindig lesz leszármazottad, aki Izrael trónján fog ülni, ha a fiaid ügyelni fognak arra, hogy kövessenek engem, mint ahogy te is követtél engem.«+ ²⁶ Most tehát, ó, Izrael Istene, kérlek, teljesítsd az ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak tettél! ²⁷ De vajon csakugyan a földön lakik Isten?+ Hiszen még az ég, sőt az egeknek egei sem elég nagyok ahhoz, hogy ott lakjál.+ Hát mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet én építettem!+ ²⁸ Most azért, ó, Jehova Istenem, figyelj oda szolgád imájára és kegyedért való könyörgésére, és hallgasd meg segítségért való kiáltását, és az imát, amellyel ma hozzád fordul a te szolgád. ²⁹ Bárcsak éjjel-nappal figyelnél e házra – a helyre, amelyről azt mondtad: »Ott lesz az én nevem«+ –, hogy meghallgasd az imát, amellyel e felé a hely felé fordulva imádkozik a te szolgád.+ ³⁰ Hallgasd meg szolgád kegyedért való könyörgését, és népednek, Izraelnek a könyörgését, amellyel e felé a hely felé fordulva imádkozik. Halld meg lakhelyedről, az égből.+ Halld meg, és bocsáss meg!+ ³¹ Ha valaki vétkezik az embertársa ellen, és esküre kötelezik,* és az eskü* alapján felelősségre vonható, és amíg az eskü* alatt van, eljön oltárod elé ebbe a házba,+ ³² akkor te halld meg az égből, cselekedj, és ítéld meg szolgádat. A gonoszt nyilvánítsd vétkesnek*, és büntesd meg őt a tettei szerint, az igazságost pedig nyilvánítsd ártatlannak*, és jutalmazd meg őt igazságossága szerint.+ ³³ Ha néped, Izrael vereséget szenved az ellenségtől, mert folyton vétkezett ellened,+ de visszatér hozzád, és magasztalja nevedet,+ imádkozik és kegyedért könyörög ebben a házban,+ ³⁴ akkor te halld meg az égből, és bocsásd meg néped, Izrael bűnét, és hozd vissza őket a földre, amelyet ősapáiknak adtál.+ ³⁵ Ha bezárul az ég, és nem esik az eső,+ mert folyton vétkeztek ellened,+ de imádkoznak e felé a hely felé fordulva, magasztalják a nevedet, és megtérnek bűnükből, mert megaláztad* őket,+ ³⁶ akkor te halld meg az égből, és bocsásd meg szolgáidnak, népednek, Izraelnek a bűnét, mert te oktatod őket+ a jó útra, amelyen járniuk kell. Adj esőt földedre,+ amelyet örökségül adtál népednek. ³⁷ Ha éhínség tör ki az országban,+ ha járványos betegség lesz, ha perzselő hőség, üszög+, sáskaraj vagy szöcskék* támadnak, vagy ha ellenségük a földjük bármelyik városát* ostrom alá veszi, vagy bármilyen más csapás vagy betegség legyen is,+ ³⁸ bármilyen imát mondjon is, bármilyen kéréssel könyörögjön+ is kegyedért egy ember vagy a te egész néped, Izrael (mert mindegyikük ismeri a szívét ért csapást)+, amikor kitárják kezeiket e ház felé, ³⁹ akkor te halld meg az égből, lakhelyedről,+ bocsáss meg+ és cselekedj! Fizess meg mindenkinek a tettei szerint,+ mert ismered a szívüket (egyedül te ismered igazán jól minden ember szívét).+ ⁴⁰ Így tiszteletteljes félelemmel lesznek irántad minden napon, amíg csak azon a földön élnek, amelyet ősapáinknak adtál. ⁴¹ Az idegent is, aki nem tartozik népedhez, Izraelhez, de eljön messze földről a neved* miatt+ ⁴² (mert hallani fognak nagy nevedről+, erős kezedről és kinyújtott karodról), eljön, és imádkozik e ház felé fordulva, ⁴³ őt is hallgasd meg az égből, lakhelyedről+, és tedd meg mindazt, amit kér tőled az idegen. Így a föld összes népe megismeri a nevedet, és mélységesen tisztelni* fog téged,+ ahogy néped, Izrael, és megtudják, hogy a te nevedet viseli ez a ház, amelyet építettem. ⁴⁴ Ha elküldöd valahová népedet, hogy harcoljon ellensége ellen,+ és imádkozik+ Jehovához a város felé fordulva, amelyet választottál+, és a ház felé fordulva, amelyet neved tiszteletére építettem,+ ⁴⁵ akkor halld meg az égből imáját és kegyedért való könyörgését, és szolgáltass neki igazságot. ⁴⁶ Ha vétkeznek ellened (mert nincs ember, aki ne vétkezne)+, és megharagszol rájuk, és kiszolgáltatod őket az ellenségnek, és azok fogságba viszik őket az ellenség földjére, közelre vagy távolra,+ ⁴⁷ de észhez térnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket,+ és visszatérnek hozzád,+ és kegyedért könyörögnek foglyul ejtőik földjén,+ ezt mondva: »Vétkeztünk, hibáztunk, és gonoszul cselekedtünk«,+ ⁴⁸ és teljes szívükkel,+ teljes lelkükkel* visszatérnek hozzád ellenségeik földjén, akik fogságba vitték őket, és imádkoznak hozzád földjük felé fordulva, amelyet ősapáiknak adtál, a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és a ház felé fordulva, amelyet neved tiszteletére építettem,+ ⁴⁹ akkor halld meg az égből, lakhelyedről+ imájukat és kegyedért való könyörgésüket, és szolgáltass nekik igazságot. ⁵⁰ Bocsáss meg népednek, amely vétkezett ellened, és bocsásd meg minden törvényszegését, amelyet elkövetett ellened. Tedd lehetővé, hogy foglyul ejtőik megszánják őket, és akkor majd irgalmasak lesznek hozzájuk+ ⁵¹ (hiszen a te néped és a te örökséged ők,+ akiket kihoztál Egyiptomból,+ a vasolvasztó kemence belsejéből)+. ⁵² Bárcsak odafigyelnél a te szolgád kérésére,+ és néped, Izrael kérésére, amellyel kegyedért könyörögnek, meghallgatva őket, amikor csak hozzád kiáltanak*!+ ⁵³ Mert te különítetted el őket örökségedül a föld minden népe közül,+ amint kijelentetted szolgád, Mózes által, amikor kihoztad ősapáinkat Egyiptomból, ó, legfőbb Úr, Jehova!” ⁵⁴ Amikor Salamon elmondta Jehovának ezt az imát és a kegyéért való könyörgést, fölkelt Jehova oltára elől, ahol térdelt, miközben az ég felé tárta kezeit.+ ⁵⁵ Fölállt, majd fennhangon megáldotta Izrael egész gyülekezetét, így szólva: ⁵⁶ „Dicsőség Jehovának, aki nyugalmat adott népének, Izraelnek, úgy, ahogy ígérte!+ Egyetlen szó sem hiúsult meg minden jó ígéretéből, amelyet szolgája, Mózes által tett.+ ⁵⁷ Legyen velünk Jehova Istenünk, mint ahogy ősapáinkkal volt!+ Ne hagyjon cserben, és ne hagyjon el minket!+ ⁵⁸ Indítsa arra a szívünket,+ hogy a neki tetsző úton járjunk, és a parancsolatai, rendelkezései és ítéletei szerint cselekedjünk, amelyeket ősapáinknak adott. ⁵⁹ Ezek a szavaim pedig, amelyekkel Jehova kegyéért könyörögtem, legyenek Jehova Istenünk előtt éjjel-nappal, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és népének, Izraelnek mindennap, amikor csak szükséges, ⁶⁰ hogy megtudja a föld minden népe, hogy Jehova az igaz Isten,+ nincs másik.+ ⁶¹ Teljes szívvel+ szolgáljátok Jehova Istent, azáltal hogy a rendelkezései szerint jártok, és megtartjátok a parancsolatait, mint ahogy a mai napon is teszitek.” ⁶² Ekkor a király és vele együtt egész Izrael nagy áldozatot ajánlott fel Jehova előtt.+ ⁶³ Salamon közösségi áldozatokat+ ajánlott fel Jehovának: 22 000 marhát és 120 000 juhot. Így avatta fel a király és az izraeliták Jehova házát.+ ⁶⁴ Azon a napon a királynak föl kellett szentelnie a Jehova háza előtti udvar középső részét, mert ott kellett felajánlania az égőáldozatokat, a gabonaáldozatokat és a közösségi áldozatok zsíros részét. A Jehova színe előtt levő rézoltár+ ugyanis túl kicsi volt ahhoz, hogy befogadja az égőáldozatokat, a gabonaáldozatokat és a közösségi áldozatok zsíros részét+. ⁶⁵ Salamon akkor ünnepelt+ egész Izraellel – egy nagy gyülekezettel, amely a Lebó-Hamáttól* egészen az Egyiptom-völgyig+ terjedő területről érkezett – Jehova Istenünk előtt 7 napig, majd újabb 7 napig, összesen 14 napig. ⁶⁶ A következő* napon elengedte a népet. Azok pedig áldották a királyt, és elmentek az otthonaikba boldogan és vidám szívvel mindazon jó miatt,+ amit Jehova tett szolgájáért, Dávidért és népéért, Izraelért.