Jób 33:1–33
33 De Jób, most hallgasd meg, kérlek, a szavaimat!
Figyelj arra, amit mondok!
2 Figyelj, kérlek! Muszáj beszélnem,a számnak* szólnia kell.
3 Tiszta szívből fakadnak a szavaim,+és a szám őszintén elmondja, amit tudok.
4 Isten szelleme alkotott engem,+és a Mindenható lehelete hívott életre.+
5 Felelj nekem, ha tudsz.
Mondd el nekem érveidet, és foglalj állást.
6 Nézd, ugyanolyan vagyok az igaz Isten előtt, mint te,engem is agyagból formált.+
7 Ezért ne félj tőlem,és ne omolj össze attól, amit mondok.
8 Te így szóltál a fülem hallatára,igen, többször is hallottam, amikor ezt mondtad:
9 »Tiszta vagyok, nem követtem el törvényszegést.+
Tiszta vagyok, nincsen vétkem.+
10 De Isten okot talál arra, hogy szembehelyezkedjen velem,és az ellenségének tart engem.+
11 Kalodába szorítja a lábamat,és figyeli minden ösvényemet.+«
12 Nos, ebben nincs igazad, úgyhogy ezt mondom neked:
Isten sokkal nagyobb a halandó embernél.+
13 Miért panaszkodsz rá?+
Talán azért, mert nem felel mindenre, amit mondasz?+
14 Hiszen Isten újra meg újra szól,csak éppen senki nem figyel rá.
15 Álomban, éjjeli látomásban szól,+akkor, amikor az emberek mély alvásba merülnek,miközben alszanak az ágyukban.
16 llyenkor megnyitja a fülüket,+és megerősíti* bennük az útmutatásait,
17 hogy visszatartsa az embert attól, hogy rosszat tegyen,+és megvédje attól, hogy büszke legyen.+
18 Isten megmenti az ember lelkét* a sírtól*,+és az életét attól, hogy kard* végezzen vele.
19 Az ember tanul abból, hogy fájdalmak közt fekszik az ágyában,és szüntelenül sajognak a csontjai,
20 annyira, hogy egész lénye* megutálja a kenyeret,és még a finom ételt is megveti*.+
21 Húsa szemmel láthatóan lesoványodik,és a csontjai, melyek rejtve voltak, most látszanak*.
22 Lelke* a sírhoz* közeledik,és élete azokhoz, akik megölik az embert.
23 Ha van mellette egy hírvívő*,ezer közül egy szószóló,hogy tudassa vele, mi a helyes,
24 akkor Isten jóindulattal bánik vele, és ezt mondja:
»Mentsd meg attól, hogy a sírba* kerüljön!+
Váltságot találtam!+
25 Legyen egészségesebb* a teste, mint fiatalkorában,+legyen annyi ereje, mint azokban a napokban, amikor fiatal volt.+«
26 Könyörögni fog Istenhez,+ és ő jóindulattal bánik majd vele.
Látni fogja Isten arcát, és örömében kiált,ő pedig újra igazságosnak fogja tartani a halandót.
27 És ez az ember ezt mondja* majd másoknak:
»Vétkeztem,+ és eltértem attól, ami helyes,de nem azt kaptam, amit megérdemeltem volna*.
28 Megváltotta lelkemet* a sírtól*,+és életem látni fogja a világosságot.«
29 Isten megteszi mindeztkétszer is, háromszor is az emberért,
30 hogy megmentse őt* a sírtól*,és hogy az ember élvezni tudja az élet világosságát.+
31 Figyelj, Jób! Hallgass rám!
Maradj csendben, és folytatom a mondandómat.
32 De ha akarsz valamit mondani, csak mondd!
Beszélj, mert szeretném, ha igaznak bizonyulnál.
33 Ha viszont nincs mit mondanod, akkor figyelj rám.
Maradj csendben, és én bölcsességre tanítalak.”
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „a nyelvemnek az ínyemmel”.
^ Szó szerint: „lepecsételi”.
^ Vagy: „életét”.
^ Vagy: „veremtől”.
^ Vagy: „(hajító)fegyver”.
^ Vagy: „megveti a lelke”.
^ Szó szerint: „élete”.
^ Vagy: „lecsupaszodnak”.
^ Vagy: „élete”.
^ Vagy: „veremhez”.
^ Vagy: „angyal”.
^ Vagy: „verembe”.
^ Vagy: „üdébb”.
^ Szó szerint: „énekli”.
^ Esetleg: „de nem volt hasznom belőle”.
^ Vagy: „életemet”.
^ Vagy: „veremtől”.
^ Vagy: „a lelkét”.
^ Vagy: „veremtől”.