Zsoltárok 109:1–31
A karmesternek. Dávidtól. Ének.
109 Ó, Istenem, te, akit dicsérek,+ ne hallgass!
2 Mert a gonoszok és a csalók kinyitják szájukat ellenem.
Hazug nyelvvel beszélnek rólam.+
3 Gyűlölködő szavakkal vesznek körül,és ok nélkül támadnak rám.+
4 Szeretetemet ellenállással viszonozzák,+de én szüntelenül imádkozom.
5 Rosszal fizetnek nekem a jóért,+és gyűlölettel a szeretetemért.+
6 Gonosz embert jelölj ki ellenségem fölé,és ellenszegülő* álljon a jobbján.
7 Találják bűnösnek*, amikor megítélik,még imáját is bűnként róják fel neki+.
8 Kevés napig éljen,+felvigyázói tisztségét más vegye át+.
9 Gyermekei* legyenek apátlanokká,és felesége özveggyé.
10 Gyermekei* váljanak kóborló koldusokká,ennivaló után járva lepusztult házaikból.
11 Mindenét foglalja le a hitelezője,idegenek rabolják el a vagyonát!
12 Senki se legyen kedves hozzá*,és senki se bánjon jóindulattal apátlan gyermekeivel!
13 Irtsák ki leszármazottait*,+feledjék el nevüket, mire eljön a következő nemzedék!
14 Ősapáinak vétkét ne felejtse el Jehova,+anyjának bűne ne legyen eltörölve!
15 Jehova mindig tartsa emlékezetében a tetteiket,és irtsa ki a földről az emléküket!+
16 Mert nem jutott eszébe, hogy kedves legyen*,+csak üldözte+ az elnyomott, szegény, megtört szívű embert,hogy halálra adja.+
17 Szeretett átkot mondani, így hát az visszaszállt rá;áldást mondani viszont nem akart, ezért nem is részesült áldásban.
18 Úgy öltötte fel az átkot, mint egy ruhát.
Átitatta az a testét, mint a víz,és csontjait, mint az olaj.
19 Olyanok legyenek rajta átkai, mint a ruha, amelybe öltözik,+és mint az öv, melyet mindig visel.
20 Ez a fizetsége Jehovától annak, aki ellenem van,+és azoknak, akik rosszat szólnak ellenem*.
21 De te, Jehova, legfőbb Úr,cselekedj értem a nevedért!+
Szabadíts meg, mert nagy a te odaadó szereteted.+
22 Hisz védtelen vagyok, és szegény,+és sebzett a szívem bensőmben+.
23 Tovatűnök, mint az árnyék, mely eltűnik napnyugtakor.
Leráznak, mint egy sáskát.
24 Térdeim rogyadoznak a böjttől,testem lesoványodott, elgyengültem*.
25 Gúny tárgyává lettem előttük.+
Amikor meglátnak, a fejüket csóválják.+
26 Segíts nekem, ó, Jehova Istenem!
Ments meg a te odaadó szeretetedből fakadóan!
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed által van ez,hogy te cselekedted, ó, Jehova!
28 Ők szórjanak csak átkot, de te áldást mondj!
Szégyenüljenek meg, amikor ellenem támadnak,de a te szolgád ujjongjon!
29 Öltözzenek megaláztatásba, akik ellenem vannak,öltsék magukra szégyenüket, mint valami köntöst*.+
30 Lelkesen dicsérem Jehovát,dicsérem őt sok ember előtt.+
31 Mert ott áll a szegénynek jobbján,hogy megmentse őt azoktól, akik elítélik őt*.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „vádló”.
^ Vagy: „gonosznak”.
^ Szó szerint: „fiai”.
^ Szó szerint: „fiai”.
^ Vagy: „odaadó szeretettel iránta”. Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „sarjait”.
^ Vagy: „odaadó szeretetet mutasson”. Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „lelkem ellen”.
^ Szó szerint: „nincs rajtam zsír (olaj)”.
^ Vagy: „ujjatlan köpenyt”.
^ Vagy: „a lelkét”.