Zsoltárok 110:1–7
Dávidtól. Ének.
110 Ez Jehova kijelentése az én Uramhoz:
„Ülj az én jobbomon,+míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem*.”+
2 Jehova kinyújtja hatalmad jogarát Sionból, ezt mondva:
„Vonulj ki ellenségeid közé, és győzd le őket!”+
3 Néped készséggel ajánlkozik a napon, melyen hadra kelsz.
Ifjaidnak serege olyan, mint a hajnali* harmatcseppek.
Megjelenésük ragyogó, és szentséget tükröz.
4 Jehova megesküdött, és nem fogja meggondolni magát*:
„Pap vagy, mint Melkisédek,+és örökre pap leszel+.”
5 Jehova a jobbodon lesz,+királyokat zúz össze haragja napján+.
6 Ítéletet fog végrehajtani a nemzeteken*,+holttestekkel tölti be a földet.+
Szétzúzza az egész föld* vezetőjét*.
7 Az út menti patakból iszik* majd.
Ezért emeli magasra a fejét.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „lábad zsámolyává nem teszem”.
^ Szó szerint: „a hajnal méhéből való”.
^ Vagy: „és nem fogja sajnálni”.
^ Vagy: „nemzetek között”.
^ Vagy: „egy hatalmas ország”.
^ Szó szerint: „fejét”.
^ Ez az 1. versben szereplő Úrra vonatkozik.