Fülöp: A Cs 8:1 ezt írja: „az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamária tájain mindenfelé”. Ezért az itt említett Fülöp nem Fülöp apostol (Mt 10:3; Cs 1:13). Ő nyilvánvalóan inkább az a Fülöp, aki a hét jó hírnevű férfi egyike volt. Őket azzal bízták meg, hogy naponta osszák ki az ételt a görögül és a héberül beszélő keresztény özvegyeknek Jeruzsálemben (Cs 6:1–6). A Cs 8. fejezetében feljegyzett eseményeket követően Fülöpről már csak egyszer történik említés, a Cs 21:8-ban, mely vers „az evangéliumhirdetőnek” nevezi. (Lásd a Cs 21:8-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

városába: Vagy néhány kézirat szerint: „egyik városába”. Minden bizonnyal a Szamária nevű római tartománynak a fővárosára utal. Eredetileg Szamáriának nevezték Izrael tíz törzsből álló királyságának a fővárosát, illetve ennek a királyságnak az egész területét. Szamária volt a főváros egészen addig, míg az asszírok i. e. 740-ben le nem igázták a királyságot. A város azonban a római időkben is fennmaradt, és Jézus idejében Szamáriának hívták azt a római tartományt, amelyet északról Galilea, délről pedig Júdea határolt. (Lásd a Szójegyzékben a „Szamária” címszót.) Nagy Heródes újjáépítette a várost, és a Szebaszté nevet adta neki a római császár, Augusztusz tiszteletére. (A Szebaszté a latin Augustus név női megfelelője a görög nyelvben.) Napjainkban az arab Szebasztíja elnevezés őrzi a Heródes által adott nevet. (Lásd a B10-es függ.-et.)

szamáriai emberek elfogadták Isten szavát: Miután Jézus prédikált egy szamáriai asszonynak, „sokan hittek benne a szamáriaiak közül” (Jn 4:27–42). Ez hozzájárulhatott ahhoz, hogy sokuk jól fogadta, amikor Fülöp prédikált nekik (Cs 8:1, 5–8, 14–17).

Simon. . . pénzt ajánlott nekik: Ennek a bibliai beszámolónak a nyomán született a „szimónia” szó, mely rangok megvásárlását és eladását jelenti, főképp egyházi körökben. Péter Simonnak adott válaszából – mely a Cs 8:20–24-ben található – látszik, hogy a keresztényeknek óvakodniuk kell attól a becstelen szokástól, hogy úgy jussanak hatalomhoz, hogy pénzt vagy mást adnak érte cserébe (Cs 8:19; 1Pt 5:1–3).

könyörögj Jehovához: A „könyörög”-nek fordított görög ige a Septuagintában Jehovához intézett imákkal, kérésekkel és esdeklésekkel kapcsolatban szerepel, és ezekben a versekben gyakran Isten neve áll a héber szövegben (1Mó 25:21; 2Mó 32:11; 4Mó 21:7; 5Mó 3:23; 1Ki 8:59; 13:6). Arról, hogy az Új világ fordítás miért használja Jehova nevét ebben a versben, noha a rendelkezésre álló görög kéziratokban az olvasható, hogy „az Úr” (görögül tu Kü·riʹu), lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 8:22-t. (A „könyörög”-nek fordított görög igéről részletesebb információ található a Cs 4:31-hez tartozó magyarázó jegyzetben.)

keserű méreg: Szó szerint: „keserű epe”. A görög kho·léʹ főnév szó szerint arra a folyadékra utal, amelyet a máj termel és az epehólyag raktároz. Az epe rendkívül keserű, sárga vagy zöldes színű folyadék, amelyet a szervezet az emésztéskor használ. Az idők folyamán keserű, illetve mérgező dolgokkal hozták összefüggésbe, és ebben az értelemben szerepel itt is. (Vesd össze a Mt 27:34-hez tartozó magyarázó jegyzettel.)

Könyörögjetek értem Jehovához: Lásd a Cs 8:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 8:24-et.

Jehova szavát: Ez a kifejezés szerepel a Héber iratokban a „szó”-nak fordított héber főnévnek és Isten nevének az összetételeként. A „Jehova szava” kifejezés úgy 200 versben fordul elő. (Néhány példa erre: 2Sá 12:9; 2Ki 7:1; 20:16; Ézs 1:10; 2:3; 28:14; Jr 2:4; Za 9:1.) Ez a kifejezés a Za 9:1-ben a Septuaginta egy korai másolatában, melyet az izraeli Nahal Heverben, a Júdeai-sivatagban, a Holt-tenger közelében találtak meg, úgy szerepel, hogy a görög loʹgosz szó után Isten neve áll ókori héber karakterekkel (). Ezt a pergamentekercset i. e. 50 és i. sz. 50 közé datálják. Arról, hogy az Új világ fordításban miért a „Jehova szava” kifejezés áll a főszövegben, noha a Cs 8:25 sok görög kéziratában az olvasható, hogy „az Úr szava”, lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 8:25-öt.

Jehova angyala: Lásd a Cs 5:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 8:26-ot.

etióp: Olyan személy, aki egy Egyiptomtól délre levő ókori nemzet területéről származott, melyet akkoriban Etiópiának neveztek. Az ókori görögök az „Etiópiá”-nak fordított görög szóval (Ai·thi·o·piʹa, jelentése ’megégett arcok vidéke’) utaltak Afrikának az Egyiptomtól délre eső vidékére. Ez nagyjából megegyezett a héber „Kús”-sal, mely eredetileg a mai Egyiptom legdélibb részét és a mai Szudánt foglalta el. Amikor a Septuaginta készült, a fordítók majdnem mindenhol az „Etiópia” szó görög megfelelőjével fordították a héber „Kús” szót. Az egyik ilyen hely az Ézs 11:11, ahol „Kús” („Etiópia” az LXX-ben) is meg van említve azok között az országok között, ahová a zsidó száműzöttek szétszóródtak, miután Babilónia meghódította Júdát. Ennélfogva ez az etióp tisztviselő a hazájában is kapcsolatba kerülhetett zsidókkal, vagy talán Egyiptomban, ahol nagy számban éltek zsidók.

eunuch: Szó szerint a görög eu·nuʹkhosz szó egy olyan férfira utal, akit megfosztottak a nemzőképességétől. Gyakran kasztrált férfiakat jelöltek ki az ókori királyi udvarokban a Közel-Keleten és Afrika északi részén, hogy a királyné és a másodfeleségek szolgái legyenek, illetve gondoskodjanak róluk. Ám az „eunuch” szót nemcsak kasztrált férfiakra használták, hanem tágabb értelemben olyan férfiakra is, akik különböző feladatokat láttak el a királyi udvarban. A görög szóhoz hasonlóan az „eunuch”-nak fordított héber szó (szá·ríszʹ) is jelenthet királyi tisztviselőt. Például Potifárra, egy házas férfira úgy hivatkozik a Biblia, mint „a fáraó udvari tisztviselője” [szó szerint: „eunuchja”] (1Mó 39:1). Ebben a beszámolóban az etióp férfira, a királyi kincstár felügyelőjére történik utalás az „eunuch” szóval, nyilvánvalóan udvari tisztviselő értelemben. Ő minden bizonnyal egy körülmetélt prozelita volt – vagyis egy olyan nem zsidó, aki áttért Jehova imádatára –, hiszen éppen Jeruzsálemben járt, hogy részt vegyen Isten imádatában. (Lásd a Szójegyzékben a „Prozelita” címszót.) A mózesi törvény megtiltotta, hogy kasztrált férfiak menjenek Izrael gyülekezetébe (5Mó 23:1), ezért a beszámolóban említett férfi nem lehetett szó szerinti eunuch. Tehát ezt az etióp prozelitát nem úgy tekintették, mint egy nemzetekből valót, vagyis Kornéliusz volt az első körülmetéletlen nem zsidó, aki áttért a keresztény hitre (Cs 10:1, 44–48; az „eunuch” szó jelképes értelmével kapcsolatban lásd a Mt 19:12-höz tartozó magyarázó jegyzeteket).

kandakénak: A „kandaké” nem tulajdonnév, hanem a „fáraó” és a „császár” szavakhoz hasonlóan címnek tartják. Ókori írók – köztük Sztrabón, id. Plinius és Euszebiosz – Etiópia királynőire utaltak ezzel a megnevezéssel. Id. Plinius (kb. i. sz. 23–79) azt írta, hogy „a városban [Meroéban, az ókori Etiópia fővárosában] kevés épület van. Azt állították, hogy egy nő uralkodik ott, a kandaké, és ez a név éveken át királynőről királynőre szállt” (Natural History. VI., XXXV., 186.).

Érted: Vagy: „tudod”. A görög gi·nóʹszkó ige alapjelentése az, hogy ’ismer’; ’tud’, de több jelentése is van, és úgy is vissza lehet adni, hogy „ért”; „érzékel”; „felfog”.

származása: Ez az idézet az Ézs 53:8-ból való, és a „származás” szó kétségkívül valakinek a felmenőire vagy a családfájára utal. Amikor Jézust kihallgatta a szanhedrin, nem vették figyelembe a hátterét, vagyis azt, hogy megfelelt a megígért Messiásra vonatkozó követelményeknek.

megkeresztelkedjem: Vagy: „bemerüljek”. A görög ba·ptiʹzó szó jelentése: ’bemerít’; ’bemárt’. A szövegkörnyezet alapján a keresztelkedés teljes bemerülést foglal magában. Ha elég lett volna ráönteni az eunuch fejére egy kis vizet, vagy csak meghinteni vele, akkor nem kellett volna megállítania a szekerét a víznél. Bár a beszámolóból nem derül ki, hogy ez egy folyó, patak vagy tó volt-e, „Fülöp is, meg az eunuch is bementek a vízbe” (Cs 8:38). A bibliai forrásművek egybehangzóan azt írják, hogy a keresztelkedés teljes bemerülést jelent a vízbe. Jézus például egy folyóban, a Jordánban keresztelkedett meg. Keresztelő János pedig egyszer egy olyan helyet keresett a kereszteléshez a Jordán völgyében, Szálim közelében, ahol „bőven volt víz” (Jn 3:23). Figyelemre méltó, hogy a görög ba·ptiʹzó szó szerepel a 2Ki 5:14-ben, amely arról számol be, hogy Naámán „megmártózott a Jordánban hétszer”. Továbbá a Szentírás a temetéshez hasonlítja a keresztelkedést, mivel egy személyt a keresztelkedésekor teljesen alámerítenek (Ró 6:4–6; Kol 2:12).

Néhány későbbi görög kézirat és ókori fordítás kisebb eltérésekkel a következőket teszi hozzá: „Ezt mondta neki Fülöp: »Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet.« Erre ő így válaszolt: »Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.«” Ám a legkorábbi és legmegbízhatóbb kéziratokban nem szerepelnek ezek a szavak, és nyilvánvalóan nem alkotják részét a Cselekedetek könyve eredeti szövegének. (Lásd az A3-as függ.-et.)

Jehova szelleme: Lásd a Cs 5:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 8:39-et.

Asdódba: Ez a héber neve annak a helynek, melyet az i. sz. I. században görögül Azótosznak hívtak (Jzs 11:22; 15:46; lásd a B6-os és a B10-es függ.-eket).