NEPÁLT, az Indiától északra fekvő, hegyekben gazdag országot 2015. április 25-én egy 7,8-as erősségű földrengés rázta meg. Katmandutól, a fővárostól 80 kilométerre, észak-nyugatra fekvő vidéken pusztított. Több mint 8500-an meghaltak. Ez volt Nepálban a legtöbb halálos áldozatot követelő természeti katasztrófa. Félmillió ház romba dőlt. A Nepálban élő 2200 Jehova Tanúja közül a legtöbben ezen a területen élnek. Sajnos az egyikük a két gyermekével együtt életét vesztette.

„A testvérek a leginkább érintett területen éppen összejövetelen voltak – mondja az egyik Tanú, Michelle. – Ha otthon éri őket a földrengés, sokan haltak volna meg.” Miért menekültek meg azok, akik összejövetelen voltak? A kulcs a királyságtermek építési tervében rejlik.

Nepálban földrengésbiztosnak építik a királyságtermeket. Man Bahadur, aki részt vesz a királyságtermek építésében, ezt mondja: „Sokszor megkérdezik tőlünk, hogy miért kell ennyire erős alapot építenünk a viszonylag kisméretű épületeinknek. Ez most már nem kérdés.” A földrengés után a királyságtermek biztonságos menedékhelyekké váltak. Az utórengések ellenére Jehova Tanúi és mások is biztonságban érezték ott magukat.

A gyülekezetek vénei azonnal keresni kezdték azokat a Tanúkat, akikről nem tudtak semmit. „A vének önfeláldozóan törődtek a gyülekezettel. Meghatott minket a szeretetük” – mondja az egyik Tanú, Babita. Jehova Tanúi nepáli fiókbizottságának három tagja és több utazófelvigyázó már a földrengés másnapján felkereste a gyülekezeteket, hogy segítsen felmérni a szükségleteket, és támogassa a helyi vének munkáját.

Hat nappal a földrengés után Jehova Tanúi egyesült államokbeli főhivatalából Gary Breaux Nepálba utazott a feleségével, Rubyval. A helyi fiókbizottság egyik tagja, Reuben ezt mondja: „A katmandui kaotikus állapotok és az utórengések miatt nem voltunk biztosak benne, hogy Breaux testvér el tud-e jönni. De ő mindenáron jönni akart, és el is jött! Mindenki nagyra értékelte a látogatását.”

Silas, aki a Tanúk fiókhivatalában dolgozik, ezt mondja: „Attól kezdve, hogy újra működtek a telefonok, szinte éjjel-nappal csörögtek! Az egész világról hívtak bennünket a hittársaink, mert aggódtak értünk. Volt, akinek nem értettük a nyelvét, de éreztük a hangjában a szeretetet, és hogy segíteni szeretne.”

 A földrengés után a helyi Tanúk napokon át élelmiszert hoztak a királyságtermekbe, hogy ellássák a szükségben lévőket. Katasztrófasegély-bizottság alakult, és hamarosan rengeteg segélyszállítmány érkezett, főleg Bangladesből, Indiából és Japánból. Napokon belül egy Tanúkból álló orvosi csapat érkezett Európából, és egy elsősegélyközpontot állítottak fel az egyik királyságteremben. Azonnal munkához láttak, és nem csupán az áldozatok fizikai állapotával törődtek, hanem segítettek nekik megküzdeni az érzelmi traumával is.

Egy asszony, Uttara sokak érzését kifejezve ezt mondta: „A földrengés borzalmas és félelmetes volt. De a katasztrófa után még jobban megerősödött bennünk, hogy egy nagy szerető családhoz tartozunk.” Igen, a földrengés nem rendítette meg a Tanúk szeretetét Jehova iránt és egymás iránt, inkább erősítette.