MIT MONDANAK NÉMELYEK?

Jézust a rómaiak keresztre feszítették. A kereszt két, egymásra merőleges fa.

MIT MOND A BIBLIA?

Jézust „fára függesztve” végezték ki (Cselekedetek 5:30, Káldi-fordítás, 1928). A bibliaírók két szót használnak ebben a versben, amikor Jézus kivégzőeszközéről írnak. Mindegyikkel egyetlen darab fára utalnak, nem kettőre. A görög sztau·roszʹ szót egy forrásmű a következőképpen magyarázza: „A legtágabb értelemben véve egy cölöpöt jelent. Nem azonos a kereszt szóval” (Crucifixion in Antiquity). A xüʹlon szó pedig „egyszerűen csak egy egyenes karó vagy oszlop, melyre a rómaiak odaszegezték az elítélteket”. *

A Biblia Jézus kivégzési módját egy ókori zsidó törvénnyel hozza összefüggésbe. A törvény kimondta: „Ha valaki olyan bűnt követ el, hogy halálbüntetést érdemel, és megölik, te pedig oszlopra akasztod, [a felakasztott ember] átkozott Isten előtt” (5Mózes 21:22, 23). A keresztény Pál apostol erre a törvényre utalt, amikor azt írta Jézusról, hogy „átokká lett helyettünk, mert meg van írva: »Átkozott mindenki, aki oszlopra [xüʹlonra] van akasztva«” (Galácia 3:13). Pál tehát rámutat, hogy Jézus egyetlen darab fán, vagyis oszlopon halt meg.

„Őt megölték, felfüggesztvén a fára” (Cselekedetek 10:39, Káldi-fordítás, 1928)

MIT MOND A BIBLIA?

A Bibliában sehol sincs szó arról, hogy a korai keresztények vallási szimbóluma lett volna a kereszt. A rómaiak viszont akkor már használták a keresztet, mégpedig az isteneik jelképeként. Majd 300 évvel Jézus halála után a római Konstantin császár a hadserege szimbólumává tette a keresztet, melyet ezért később a keresztény egyházzal kapcsoltak össze.

Vajon az, hogy a pogányok használták a keresztet, azt jelenti, hogy Jézus tanítványai is ezt tették? Nem. Tudták, hogy Isten mindig is elítélte, hogy jelképeket vagy bálványokat használjanak imádati célra (5Mózes 4:15–19; 1Korintusz 10:14). Mivel „Isten Szellem”, vagyis láthatatlan, a korai keresztények nem tárgyak vagy szimbólumok segítségével közeledtek hozzá. „Szellemmel” imádták Istent, vagyis az ő láthatatlan szent szelleme irányította őket, és „igazsággal” imádták őt, vagyis az akaratával összhangban, melyet a Szentírás tárt fel (János 4:24).

„Az igaz imádók szellemmel és igazsággal fogják imádni az Atyát” (János 4:23)

MIT MONDANAK AZ EMBEREK?

„Teljesen természetes és logikus, hogy a megmentés eszköze kiemelt tiszteletet és hódolatot kapjon. . . Aki a tárgyat imádja, a személyt is imádja, akit képvisel” (New Catholic Encyclopedia).

MIT MOND A BIBLIA?

A keresztények rendkívül hálásak Jézusnak, mert a halálával lehetővé tette, hogy meg lehessen bocsátani a bűneiket, közel kerülhessenek Istenhez, és örökké éljenek (János 3:16; Héberek 10:19–22). A Biblia nem mondja, hogy a hálájukat egy Jézust ábrázoló jelképpel fejezzék ki, vagy csupán azzal, hogy hisznek benne. Végtére is „a hit. . . ha nincsenek cselekedetei, halott önmagában” (Jakab 2:17). A keresztényeknek tehát a tetteikkel kell kimutatniuk a hitüket. Hogyan tehetik ezt meg?

A Biblia ezt mondja: „A Krisztusban levő szeretet. . . kényszerít minket, mert úgy ítéltük meg, hogy egy ember meghalt mindenkiért. . . így tehát. . . akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki meghalt értük, és feltámadt” (2Korintusz 5:14, 15). Az a nagyfokú szeretet, melyet Krisztus kimutatott, arra ösztönzi a keresztényeket, hogy az ő példáját kövessék. Ha úgy élnek, mint ő, azzal sokkal inkább tiszteletet adnak neki, mint egy vallásos jelképpel.

„Az az én Atyám akarata, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút, és hitet gyakorol benne, örök élete legyen” (János 6:40)