Elültettük Kristi szívében az Isten iránti szeretetet

A LÁNYUNK, Kristi, 1977-ben született. Születése után nem sokkal az orvos lesújtó hírt közölt velünk: Kristi rendkívül súlyos halláskárosodással és enyhe cerebrális gyermekbénulással született. Ekkor még nem is sejtettük, hogy mennyire megváltoztatja ez az életünket.

Néhány hónappal később férjemmel, Garyvel beiratkoztunk egy különleges tanfolyamra Melbourne-ben (Ausztrália), ahol megtanultuk, hogyan kommunikálhatunk a lányunkkal, és hogyan oktathatjuk őt. Az Országos Akusztikai Laboratóriumot is felkerestük, szintén Melbourne-ben. Ott az akkor tíz hónapos Kristi parányi hallókészüléket kapott. Gyűlölte, és mivel vezeték lógott ki belőle, amint behelyeztük a kis fülébe, máris kirántotta! Egy kengyelt is kellett hordania az elemek miatt, amelyek pedig elég nehezek voltak.

A gyermekbénulás miatt Kristi nehezen tanult meg járni. Minden héten fizikoterápiára kellett vinni. Hároméves korára azonban sikerült magától járnia, bár sokat esett. A fizikoterápia ötéves koráig folytatódott. Időközben egy közeli városba, Benallába költöztünk, ahol Gary a cégét működtette.

Kristi iskoláztatása

Egy siketekkel foglalkozó tanár felhívta a figyelmünket azokra a különleges szükségletekre, melyekre Kristi oktatásával kapcsolatban számítanunk kell majd. Ezért újból költöznünk kellett, ez alkalommal Bendigóba, mivel abban a városban van iskola a siketeknek. De akkor éppen a második gyermekünkkel voltam terhes, így vártunk a költözéssel, míg Kristi négyéves, a kisfiunk, Scott pedig öt hónapos nem lett. Kristit Bendigóban az elkövetkező tíz évben minden héten logopédushoz vittük egy kórházba. Gary és én pedig elkezdtük tanulni a jelnyelvet.

Leginkább az foglalkoztatott minket, hogy Kristi szellemiségét ápoljuk, ugyanis Gary és én Jehova Tanúi vagyunk, és szilárdan elhatároztuk, hogy „Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint” fogjuk felnevelni Kristit (Efézus 6:4). De hogyan? Kristi iskolájának az igazgatója azt mondta, hogy „Istenről lesz a legnehezebb tanítani Kristit. Istent nem látjuk, hogyan fogják hát megmagyarázni neki, hogy ki Ő?” Micsoda hatalmas feladat várt ránk! Hamarosan rájöttünk, hogy sok időt, tanulást és türelmet fog igényelni.

Eleinte képekkel és ábrákkal tanítottuk Kristit, és olyan egyszerűen beszéltünk, amennyire csak tudtunk. Magunkkal vittük a keresztény összejövetelekre és a prédikálómunkába, annak ellenére, hogy nem nagyon volt vele tisztában, miről van szó. Ahogy Kristi elsajátította a jelnyelvet, egy teljesen új világ nyílt meg előtte! De még így is sok szó, kifejezés és fogalom volt a Bibliában, amelyeket nehéz volt neki elmagyarázni. Az egyik kedvence Az én könyvem bibliai történetekről * című könyv volt, mely kifejezetten gyermekeknek  íródott. A színes képek — és az általunk készített ábrák — felbecsülhetetlenül sokat segítettek. Idővel Kristi szívében kezdett kifejlődni az Isten iránti szeretet.

Kristi iskolájának az igazgatója kedvességből kapcsolatba hozott minket olyan Tanúkkal, akiknek szintén siket volt a gyermekük. Óriási előrelépést jelentett, amikor megtudtuk tőlük, hogy hogyan tudnak a siketek hallóknak prédikálni. Az egyik módszer az, hogy egy nyomtatott kártyát adnak nekik, melyen szentírási gondolatok állnak. Ezért, amikor Kristi megérett arra, hogy megossza a bibliai igazságokat másokkal, minden további nélkül megtehette! Tizennégy éves korában lett a jó hír kereszteletlen hírnöke, és 1994-ben keresztelkedett meg, 17 évesen.

Ám Kristinek építő társaságra is szüksége volt, és nem volt könnyű barátságokat kialakítania halló Tanúkkal. Ezért Garyvel jelnyelvi tanfolyamot indítottunk azok számára a gyülekezetünkben, akik szerettek volna segíteni a siketeknek. Néhányan, akik részt vettek a tanfolyamon, később jeltolmácsként találtak állást. De ami fontosabb ennél, sokan, akik megtanultak jelelni, nagy örömet találtak a Kristivel való beszélgetésekben. Így Kristi most már több hasznot tudott meríteni a keresztény összejövetelekből és kongresszusokból. A mai napig aktívan részt vesz rajtuk. Nagyon hálás a testvérek szeretetteljes törődéséért.

Egy napon Kristi kifejezte, hogy szeretne általános úttörő, vagyis teljes idejű evangéliumhirdető lenni. Gary segített neki jogosítványt szerezni, és miután az egyéb részletek is elrendeződtek, 1995-ben kinevezték általános úttörőnek. 2000-ben részidős állást is talált, egy általános iskolában tanársegédként siket gyerekekkel foglalkozik.

Ma Kristi, Gary, a fiunk, Scott és én mindnyájan osztozunk az általánosúttörő-szolgálat örömeiben. Nagyszerű érzés arra fordítanunk az időnket, hogy Istenünkről, Jehováról tanítjuk az embereket!

’Szívünk kérései’

Az, hogy Kristi siket, állandó próbát jelent mindannyiunknak. Néha Kristi úgy vesz részt a keresztény szolgálatban, hogy senki sincs, aki tolmácsoljon neki, nincs, akivel megossza a gondolatait és érzéseit. Hogy éli ezt meg ő? „Mintha egy olyan országban élnék, ahol senki sem beszéli a nyelvemet.” De mindnyájan megtanultuk ügyesen leküzdeni a Kristi helyzetéből adódó nehézségeket.

A Zsoltárok 37:4 szavai vigasztalnak minket: „Gyönyörködj Jehovában, és ő megadja szíved kéréseit.” Kristi szívbeli reménysége az, hogy hallani fogja a zenét, a természet hangjait, és hogy a szerettei tisztán megértik majd a beszédét. Én pedig alig várom, hogy az én hangomat hallhassa Kristi. Tudjuk, hisszük, hogy szívünk kérései hamarosan valóra válnak, ahogy a Biblia megígéri (Ézsaiás 35:5). (Beküldött cikk.)

[Lábjegyzet]

[Kép a 14. oldalon]

Kristi 14 hónapos korában „Az én könyvem bibliai történetekről” című könyvvel

[Kép a 15. oldalon]

Kristi egy nyomtatott kártya segítségével a jó hírt prédikálja

[Kép a 15. oldalon]

Scott, Kristi, Gary és Heather Forbes ma