A Biblia nézőpontja

Ki a Biblia szerzője?

A BIBLIA nyíltan közli, hogy kik írták. A könyv különböző részei például ilyen kifejezésekkel kezdődnek: „Nehémiásnak [a] szavai”, „Ézsaiásnak [a] látomása” és „Jehova szava, melyet Jóelnek . . . mondott” (Nehémiás 1:1; Ézsaiás 1:1; Jóel 1:1). Egyes történelmi beszámolókat Gád, Nátán, illetve Sámuel írásaként azonosítanak (1Krónikák 29:29). Számos zsoltárfelirat pedig utal rá, hogy ki írta az adott zsoltárt (79., 88., 89., 90., 103. és 127. zsoltár).

Mivel emberek lettek felhasználva arra, hogy leírják a Bibliát, a szkeptikusok azt állítják, hogy az pusztán az emberi bölcsesség terméke, csakúgy, mint bármely más könyv. De vajon szilárdan megalapozott ez a vélemény?

Negyven író, egy szerző

A legtöbb bibliaíró elismerte, hogy az egyedüli igaz Isten, Jehova nevében írt, és hogy Isten vagy egy angyali képviselője irányította (Zakariás 1:7, 9). A Héber Iratokat lejegyző próféták több mint 300-szor jelentették ki: „Ezt mondja Jehova” (Ámós 1:3; Mikeás 2:3; Náhum 1:12). Írásaik nagy része például ilyen kijelentéssel kezdődik: „Jehova szava, melyet Hóseáshoz . . . intézett” (Hóseás 1:1; Jónás 1:1). Péter apostol a következőket mondta Isten prófétáiról: „Istentől szóltak emberek, amint a szent szellem vezette őket” (2Péter 1:21).

A Biblia tehát egy sok részből álló, mégis egységes könyv, melyet számos ember írt. Ezek az írók elismerték, hogy amit lejegyeztek, az Istentől származik. Más szavakkal, Isten emberi titkárokat használt, hogy leírassa a gondolatait. Hogyan tette ezt?

„Istentől ihletett”

„A teljes Írás Istentől ihletett” – jelentette ki Pál apostol (2Timóteusz 3:16). Az „Istentől ihletett” szavakkal fordított görög kifejezés betű szerinti jelentése: ’Istentől lehelt’. Isten tehát egy láthatatlan erőt használt fel ahhoz, hogy az írók elméjére hasson,  átadva nekik az üzenetét. A tízparancsolat esetében azonban Jehova maga véste a szavait kőtáblákra (2Mózes 31:18). Időnként Isten közvetlenül emberi szolgáinak diktálta az üzenetét. A 2Mózes 34:27 ezt írja: „Jehova még ezt mondta Mózesnek: »Írd le magadnak ezeket a szavakat . . .«”

Más esetekben Isten látomásokat láttatott azokról a dolgokról, amiket le akart íratni. Ezért mondta Ezékiel: „isteni látomásokat kezdtem látni” (Ezékiel 1:1). Ehhez hasonlóan „álmot látott Dániel az ágyában fekve, és fejében látomások támadtak. Az álmot ekkor leírta” (Dániel 7:1). A Biblia utolsó könyvének, a Jelenések könyvének a tartalma hasonló módon jutott el János apostolhoz, aki ezt írta: „Ihletés által eljutottam az Úr napjára, és a hátam mögött trombitáéhoz hasonló erős hangot hallottam, mely így szólt: »Amit látsz, írd meg egy tekercsben . . .«” (Jelenések 1:10, 11).

Emberi vonások

Az isteni ihletés nem fosztotta meg az írót attól, hogy belevigye az egyéniségét a leírtakba. Voltaképpen az íróknak személyes erőfeszítést kellett tenniük, hogy leírják Isten üzenetét. A Biblia egyik könyvének, a Prédikátor könyvének az írója például kifejezte, hogy „igyekezett gyönyörűséges szavakat találni, és az igazság pontos szavait leírni” (Prédikátor 12:10). Ezsdrás annak érdekében, hogy összeállítsa történelmi feljegyzését, legalább 14 forrásanyagot vizsgált meg, például a ’Dávid király napjairól szóló beszámolót’ és a ’Júda és Izrael királyainak könyvét’ (1Krónikák 27:24; 2Krónikák 16:11). Az evangéliumíró Lukács pedig ’mindennek pontosan utánajárt az elejétől kezdve, hogy leírja őket logikus sorrendben’ (Lukács 1:3).

Vannak olyan bibliai könyvek, amelyek feltárják az író egyéniségének egyes vonásait. Például Máté Lévi, aki adószedő volt, mielőtt Jézus egyik tanítványa lett, különösen figyelt a számokra. Ő az egyetlen evangéliumíró, aki lejegyezte, hogy Jézust ’harminc ezüstért’ árulták el (Máté 27:3; Márk 2:14). Lukács, az orvos pontosan jegyzett le orvosi részleteket. Amikor például leírta néhány ember állapotát, akiket Jézus meggyógyított, olyan kifejezéseket használt, mint „magas láz”, illetve „elborított a lepra” (Lukács 4:38; 5:12; Kolosszé 4:14). Jehova tehát gyakran megengedte az íróknak, hogy saját szavaikat és stílusukat használják, de mindeközben úgy irányította az elméjüket, hogy a szöveg pontos legyen, és az ő üzenetét közvetítse (Példabeszédek 16:9).

A végeredmény

Milyen lenyűgöző, hogy mintegy 40 férfi, akik különböző helyeken éltek, egy olyan könyvet írtak – egy több mint 1600 éves időszakon át –, amely minden tekintetben teljesen egységes, és egy figyelemre méltó, következetes témát visz végig. (Lásd a „Miről szól a Biblia?” című cikket a 19. oldalon.) Ez nem lett volna megvalósítható, ha nem egyetlen Szerző irányította volna mindnyájukat.

Vajon szükséges volt, hogy Jehova embereket használjon a Szava lejegyzéséhez? Nem. De isteni bölcsességet tükrözött, hogy ezt tette. Valójában az az egyik oka annak, hogy a Bibliának lebilincselő hatása van világszerte, hogy az írói hitelesen fejeztek ki mindenféle emberi érzést. Például még egy megbánást tanúsító bűnösnek, az Isten irgalmáért könyörgő Dávid királynak is le lett jegyezve a vétke (Zsoltárok 51:2–4, 13, 17 és a zsoltárfelirat).

Jóllehet Jehova embereket használt a Biblia megírásához, ugyanaz a meggyőződésünk lehet a munkájukat illetően, mint a korai keresztényeknek, akik „nem emberek szavaként” fogadták el a Szentírást, „hanem pontosan akként, ami igazából, Isten szavaként” (1Tesszalonika 2:13).

GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

▪ Ki „a teljes Írás” Szerzője? (2Timóteusz 3:16)

▪ Hogyan közölte Jehova Isten a gondolatait? (2Mózes 31:18; 34:27; Ezékiel 1:1; Dániel 7:1)

▪ Hogyan tükröződik az ihletett írók egyénisége és az érdeklődési köre a leírtakban? (Máté 27:3; Lukács 4:38)