5. Ésszerűség

„Ésszerűségetek legyen ismertté” (Filippi 4:5)

Mit jelent? Egy jól működő családban a férj és a feleség elfogadja, hogy a másiknak vannak hibái (Róma 3:23). A gyermekeikkel pedig nem túl szigorúak, és nem is túl engedékenyek. Ésszerű házirendet állítanak fel. Ha helyre kell igazítani a gyermekeiket, azt a „megfelelő mértékben” teszik (Jeremiás 30:11).

Miért fontos? A Biblia azt írja, hogy „a felülről való bölcsesség . . . ésszerű” (Jakab 3:17). Ha Isten nem vár el tökéletességet a tökéletlen emberektől, akkor a házastársak miért várnának el tökéletességet egymástól? Valóban, ha szőrszálhasogató módon állandóan csak kritizáljuk a másikat, az csak neheztelést szül, és nem viszi előbbre a dolgokat. Legjobb, ha elfogadjuk, hogy „mindannyian sokszor megbotlunk” (Jakab 3:2).

A bölcs szülők ésszerűen bánnak a gyermekeikkel. Nem fegyelmeznek túl szigorúan, és nem „nehéz a kedvükre tenni” (1Péter 2:18). Adnak bizonyos mértékű szabadságot a tizenéves gyermekeiknek, ha azok bizonyították, hogy van felelősségérzetük. Nem próbálják irányítani minden egyes lépésüket. Egy forrásmű szerint, ha valaki ezt mégis megpróbálná, „az olyan lenne, mintha egy nagyon kimerítő, vad esőtáncot járna, hogy essen az eső. Nem fog esni, de ő ki fog fáradni.”

Próbáld ki: A következő kérdések alapján mérd fel, hogy mennyire vagy ésszerű.

▪ Mikor dicsérted meg legutóbb a házastársadat?

▪ Mikor kritizáltad őt legutóbb?

Tűzz ki egy célt. Ha az első kérdésre nehezen, a másodikra viszont gond nélkül tudtál válaszolni, akkor gondolkodj el azon, hogy milyen célt tűzhetnél ki, hogy ésszerűbbé válj.

Beszéld meg a házastársaddal, hogy milyen célokat tűzhetnétek ki.

Miben adhatnál több szabadságot a tizenéves gyermekeidnek, ha azok bizonyították, hogy van felelősségérzetük?

Beszéljetek nyíltan a tizenéves gyermekeitekkel az őket érintő témákról, például arról, hogy mikorra kell hazaérniük.

[Kép a 7. oldalon]

Egy megfontolt gépkocsivezető megadja az elsőbbséget másoknak, ehhez hasonlóan egy ésszerű családtag előzékeny