Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Összehozzák a családot a közös étkezések?

Összehozzák a családot a közös étkezések?

Összehozzák a családot a közös étkezések?

„Az élet nemcsak nevetésből és szeretetből áll, hanem van bánatos és könnyekkel teli oldala is. De enni mindenkinek kell, akár boldog, akár szomorú. Egy jó étkezés fel tud vidítani egy boldog embert is, és egy szomorút is” (Laurie Colwin, amerikai írónő).

ÉVEKKEL ezelőtt a nyugati országokban volt egy sokak számára nagyon fontos és kedves szertartás. Mindennap legalább egyszer együtt evett az egész család. Nem engedték, hogy bármi is megzavarja őket. Senki nem nézett közben tévét, nem volt a fején fülhallgató, és nem küldött SMS-eket a barátainak. A békés légkörben, egy tápláló étel mellett a családtagok hasznot merítettek egymás bölcsességéből, szorosabbra fűzték a kapcsolatukat egymással, és jókat nevettek a nap eseményein.

Manapság talán sokan idejétmúlt hagyománynak tartják a családi étkezéseket. Sok család csak nagy ritkán eszik együtt. Miért olyan nehéz ma a családoknak módot találni arra, hogy közösen étkezzenek? Megéri életben tartani ezt a hagyományt? Miért tesznek jót a közös étkezések minden egyes családtagnak?

A családi étkezések lassan feledésbe merülnek

„Az, hogy a [közös vacsora] egyetlen generáció alatt ilyen látványosan eltűnt . . . , kristálytisztán bizonyítja, hogy mennyire gyorsan változnak társadalmunkban az emberi kapcsolatok” – fejti ki Robert Putnam a Bowling Alone című könyvében. Milyen tényezők idézték elő ezt a változást? Először is, a nehéz megélhetés miatt a férjnek is, és a feleségnek is többet kell dolgoznia, mint korábban. Az egyedülálló szülőknek még kevesebb az idejük, mivel ők általában még rosszabb anyagi helyzetben vannak. Másodszor, a felgyorsult életritmus miatt az emberek hajlamosak gyorsételeken élni, vagy kutyafuttában bekapni valamit. És nemcsak a felnőtteknek van betáblázva a napjuk. A gyerekeknek is rengeteg dolguk van: iskola után edzésre járnak, vagy más elfoglaltságuk van.

Ezenkívül néhány apa direkt csak akkor megy haza, amikor a kicsik már alszanak, mert nem akarja végighallgatni a hisztit vacsora közben. Máshol a szülők időben hazaérnek ugyan, de először megetetik és ágyba teszik a gyerekeket, hogy aztán kettesben vacsorázhassanak.

Mindez odavezet, hogy a családtagok külön esznek. A közös étkezések alatti beszélgetéseket felváltották a hűtőre ragasztott üzenetek. Minden hazaérkező családtag megmelegíti magának az ételt, és leül a tévé, a számítógép vagy egy játék elé. De ha ez a tendencia a társadalomban, és úgy tűnik, hogy nem is lehet rajta változtatni, akkor érdemes azon gondolkodni, hogy hogyan tudna a család mégis együtt enni?

Miért érdemes életben tartani ezt a hagyományt?

A közös családi étkezések egyedülálló lehetőséget adnak a szülőknek arra, hogy odafigyeljenek a gyermekeik érzelmi szükségleteire. A vacsoraasztalnál „a gyerekek oldott légkörben, rendszeresen együtt lehetnek a szüleikkel – jelenti ki Miriam Weinstein a The Surprising Power of Family Meals című könyvében. – A családi vacsora nem egy csodaszer, de az biztos, hogy sok problémát meg lehet oldani vacsora közben, és viszonylag könnyen.”

A spanyolországi Eduardo, egy középkorú apa egyetért a fentiekkel. „Amikor még a szüleimmel éltem, mindennap tizenegyen ültük körbe az asztalt – mondja. – Apa mindent megtett, hogy otthon legyen ebédidőben, és a családdal egyen. Minden tekintetben különleges alkalom volt ez a család számára. Mindig tudtuk, hogy kivel mi van, és a humor meg a nevetés sem hiányzott. Ezek a kedves emlékek arra sarkalltak, hogy kövessem apa példáját.”

A családi étkezések abban is segítenek, hogy a gyerekek kiegyensúlyozottabban és egészségesebben éljenek. A Columbia Egyetem (USA) függőségekkel foglalkozó országos központja megállapította, hogy azokra a gyerekekre, akik hetente átlagosan öt alkalommal együtt étkeznek a szüleikkel, kevésbé jellemző a szorongás, az unalom és a közöny, és jobb osztályzatokat szereznek az iskolában.

„Úgy gondolom, hogy a közös étkezések érzelmileg kiegyensúlyozottabbá teszik a gyerekeket – mondja Eduardo. – A lányainknak nem kell azon gondolkodniuk, hogy vajon mikor tudnak nekünk elmondani valamit. A mindennapi családi étkezések tökéletesek erre. Nekem pedig abban segítenek, hogy az apjukként tisztában legyek a problémáikkal.”

A megfigyelések alapján úgy tűnik, hogy ha a család együtt eszik, még a rossz étkezési szokások kialakulásának is elejét lehet venni. A spanyolországi Navarrai Egyetem munkatársai azt mondják, hogy a magányos étkezés növeli a táplálkozási zavarok kialakulásának a kockázatát. Természetesen nem csak azok szenvedhetnek táplálkozási zavarban, akik egyedül esznek, de nagyobb rá az esélyük. „Ha a család rendszeresen együtt étkezik, a gyerekek érzik, hogy törődnek velük. A családi étkezések meghitt, szeretetteljes légkörében érzelmileg biztonságban érzik magukat” – mondja Esmeralda, akinek két lánya van.

A családi étkezések alatt a szülők a gyerekek szellemiségére is oda tudnak figyelni. Isten úgy 3500 évvel ezelőtt arra buzdította az izraelitákat, hogy töltsenek időt a gyermekeikkel, hogy a szívükbe véshessék az erkölcsi értékeket (5Mózes 6:6, 7). „Ha együtt imádkozunk, és megbeszélünk egy bibliaverset, a közös étkezések szellemi töltetet kapnak” – mondja Ángel, egy kétgyermekes apa. Hogyan tette több család is szokásává a közös étkezést, tekintettel arra, hogy milyen sok jó származik belőle?

Hogyan lehet megvalósítani?

„A szervezettség és az akarás a kulcs – jelenti ki Esmeralda. – Amennyire csak lehet, alkalmazkodni kell ahhoz a családtaghoz, aki utoljára ér haza.” Maribel, egy kétgyermekes anya ezt mondja: „A mi családunk mindennap együtt vacsorázik, és nem hagyjuk, hogy bármi közbejöjjön.” Néhány család, ha marad ideje a hétvégén, előre megfőzi a következő heti vacsorákat, vagy előkészíti a hozzávalókat.

Az is segíthet, ha a nap egyik legfontosabb részének tartjuk a közös étkezéseket. „Változtatnom kellett a munkabeosztásomon, hogy hazaérjek vacsorára, de nem bánom – mondja Eduardo. – Úgy érzem, most még inkább tisztában vagyok vele, hogy mi történik a családomban. A munkahelyemen órákon át kell koncentrálnom arra, amit csinálok. Nem lennék tekintettel a családomra, ha ők nem kapnák meg tőlem ugyanezt a figyelmet vacsora közben.”

Hogyan lehet kiküszöbölni a zavaró körülményeket? „Nálunk nincs tévé az étkezőben – mondja a 16 éves David. – Amikor együtt eszünk, mindig mesélünk anyunak meg apunak a napunkról, és ők sokszor jó tanácsokat adnak.” David úgy látja, hogy „mostanában a tizenévesek nem sokat beszélgetnek a szüleikkel. Otthon van az egész család, mégis mindenki félrevonul enni és tévét nézni. Ha tudnák, mit hagynak ki!” A 17 éves Sandra egyetért ezzel: „Rossz érzés, amikor az osztálytársaim ilyeneket mondanak: »Kíváncsi vagyok, mit fog hagyni anya a hűtőben.« Nekem a családi étkezések nemcsak evésről szólnak, hanem nevetésről, beszélgetésről és szeretetről is.”

A közös családi étkezés „védőbástya lehet a mindennapos feszültségek ellen, melyeknek mindnyájan ki vagyunk téve” – írja a The Surprising Power of Family Meals. Ti is szorosabbra tudnátok fűzni a szeretet kötelékét úgy, hogy együtt eszik a család? Ha állandóan rohannod kell, ezek az étkezések lehetőséget adnak arra, hogy megállj egy kicsit, és beszélgess azokkal, akik fontosak az életedben. Nem fogod megbánni!

[Kiemelt rész/kép a 15. oldalon]

A KÖZÖS ÉTKEZÉSEK MEGTANÍTHATNAK . . .

Beszélgetni. A gyerekek megtanulhatják, hogy hogyan kell tisztelettel beszélni másokkal, és meghallgatni őket. Gazdagabbá válik a szókincsük, és megtanulják kifejezni magukat.

Egészségesen és rendszeresen enni.

Illendően viselkedni. A gyerekek nagylelkűséget tanulnak – azt, hogy meg kell osztani egymással az ételt, és nem szabad ragaszkodni a legjobb falatokhoz. Azt is megtanulják, hogy figyelmesek legyenek a család többi tagjával étkezés közben.

Együttműködni másokkal. A gyerekek segíthetnek megteríteni, felszolgálni az ételt, leszedni az asztalt, és elmosogatni. Amikor már idősebbek, a főzésbe is besegíthetnek.