SUSAN a történetét a The New York Times 2013. január 6-ai számában írta le. Még csak hétéves volt, amikor kérdések merültek fel benne Istenről. A kilencéves barátját, Alt gyermekbénulással kórházba vitték, és vastüdőbe került.

Miután meglátogatta Alt a kórházban, ezt kérdezte az anyukájától: „Miért tesz Isten ilyet egy kisfiúval?”

„A pap valószínűleg azt mondaná, hogy Istennek megvan rá az oka – válaszolta az édesanyja –, de én nem tudom, mi lehet az.”

Két évvel később, 1954-ben Jonas Salk kifejlesztette a gyermekbénulás elleni védőoltást. Susan anyukája felvetette, hogy talán Isten irányította a kutatásait.

„Isten már jóval régebben is irányíthatta volna az orvosokat, és akkor Al nem kerül vastüdőbe” – válaszolta Susan.

Susan a következővel fejezte be gyermekkori emlékeinek a felidézését: „[Al] csupán nyolc évvel később meghalt. Addigra ateista lettem.”

Susanhöz hasonlóan sokakban merültek fel kérdések Istennel kapcsolatban, amikor saját maguk éltek át súlyos nehézséget, vagy amikor mások szenvedését látták. Mivel nem találtak megnyugtató válaszokat, néhányan ateisták lettek, míg mások ugyan nem vetették el Isten létezését, de kételkedni kezdtek.

Nem arról van szó, hogy az ateisták vagy a kételkedők nem ismerik a vallásokat. Épp ellenkezőleg, gyakran pont a miatt vesztik el a hitüket, amit a vallásoknál látnak. Úgy érzik, a vallásszervezetek nem tudnak választ adni az élet komoly kérdéseire. Érdekes, hogy gyakran pont olyan kérdésekkel küszködnek, mint azok, akik állítólag hisznek Istenben. Vizsgáljunk meg három kérdést, melyet sokan szeretnének feltenni Istennek, ha módjuk lenne rá, illetve nézzük meg, mi a Biblia válasza.

Miért merül fel a kérdés?

„A szeretet Istene elejét venné a tragédiáknak” – mondják sokan.

GONDOLKODJ EL RAJTA: Furcsának, sőt megdöbbentőnek tarthatjuk más kultúrájú emberek szokásait. Könnyen előfordulhat, hogy félreértjük ezeket az embereket. Például egyes kultúrákban a szemkontaktus az őszinteség jele, míg más kultúrákban a tiszteletlenségé. Ám nem lenne értelme azt állítani, hogy bármelyik is rossz. Inkább csak jobban meg kell ismernünk a más kultúrájú embereket.

Vajon hasonló a helyzet Istennel? Sokan úgy vélik, a szenvedés azt bizonyítja, hogy Isten nem létezik. Mások viszont, akik megértették, miért engedi meg Isten a szenvedést, biztosak benne, hogy létezik.

MIT MOND A BIBLIA? Isten másképp gondolkodik, mint mi (Ézsaiás 55:8, 9). Ezért először talán furcsának tűnhetnek a tettei, és az, hogy miért vár, mielőtt cselekszik.

Ám a Biblia nem kéri azt tőlünk, hogy elhiggyünk olyan üres magyarázatokat, miszerint „Isten útjai kifürkészhetetlenek”. Inkább arra ösztönöz, hogy többet tudjunk meg Istenről, mert így megérthetjük, miért tesz valamit, és miért pont akkor. * Sőt, közel is kerülhetünk hozzá (Jakab 4:8).

Miért merül fel a kérdés?

„Ha Isten értékelné az őszinteséget – gondolhatják néhányan –, akkor nem lenne ennyi képmutatás azok közt, akik állítólag őt imádják.”

GONDOLKODJ EL RAJTA: Tegyük fel, hogy egy fiú a jó nevelés ellenére úgy dönt, elmegy otthonról és züllött életet él. Noha az apjának ez nem tetszik, hagyja, hogy a fia hozza meg a döntéseit. Vajon akik később ismerik meg ezt a fiút, jogosan feltételeznék, hogy rossz apja van, vagy hogy nincs is apja? Persze, hogy nem. Ehhez hasonlóan a vallásokban tapasztalható képmutatás is csak azt igazolja, hogy Isten megengedi az embereknek, hogy úgy éljenek, ahogy szeretnének.

MIT MOND A BIBLIA? Isten gyűlöli a vallásos képmutatást (Jeremiás 7:29–31; 32:35). De megengedi az embereknek, hogy szabad akaratukból cselekedjenek. Sokan, akik azt állítják, hogy hisznek Istenben, emberek alkotta vallási tanításokat és a saját erkölcsi mércéjüket követik (Máté 15:7–9).

Ezzel szemben Istennek csak az a vallás tetszik, amelyik nem képmutató. * Jézus ezt mondta: „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:35). Ez a szeretet „képmutatástól mentes” kell hogy legyen (Róma 12:9). A legtöbb vallás kudarcot vallott ebben. Például Ruandában az 1994-es népirtásban vallásos emberek mészárolták le a velük egy hiten lévőket, csak azért, mert más törzshöz tartoztak. Jehova Tanúi viszont nem vettek részt ebben, sőt sokan az életük kockáztatásával is megvédték a hittársaikat, és másokat is. Az ilyen önzetlen tettek bizonyítják, hogy van képmutatástól mentes vallás.

Miért merül fel a kérdés?

Néhányan talán így tűnődnek: „Miért csak 80-90 évig élnek az emberek? Mi az értelme ennek a rövid életnek?”

GONDOLKODJ EL RAJTA: Sokan, akik nem hisznek Istenben, felismerik, hogy a természet bonyolultsága és a benne megfigyelhető rend magyarázatra szorul. Belátják, hogy a föld, a hold és a bolygók úgy vannak kialakítva, hogy a földünk alkalmas legyen az élet fenntartására. A világmindenséget irányító természeti törvények olyannyira összehangoltan működnek, hogy egy apró módosítás is lehetetlenné tenné az életet a földön.

MIT MOND A BIBLIA? Jó néhányan úgy vélik, hogy a viszonylag rövid életünk azt bizonyítja, hogy nincs Isten, ám a természet egyértelműen megmutatja, hogy van egy teremtő (Róma 1:20). Célja volt azzal, hogy megalkotta az embert és a világegyetemet, és a létezésünk oka is a céljai közt keresendő. Isten úgy alkotta meg az embereket, hogy örökké éljenek a földön, és erről a szándékáról nem mondott le (Zsoltárok 37:11, 29; Ézsaiás 55:11).

A természetből felismerhetjük, hogy Isten létezik, sőt néhány tulajdonságát is láthatjuk, de a teremtett világ nem tárja fel a szándékát. Csak akkor tudhatjuk meg, hogy mi a szándéka, és miért létezünk, ha ő elmondja nekünk. Isten a Biblia egyszerű, egyértelmű szavaival szól hozzánk. * Jehova Tanúi szívesen segítenek neked megtalálni ezeket a válaszokat.