Sámuel előmozdítja az igaz imádatot

EGY próféta megrója hívőtársait, akik királyt akarnak, és arra inti őket, hogy engedelmeskedjenek Istennek. Tekintélyének megerősítése végett azt kéri Jehovától, hogy jel gyanánt támasszon vihart. Izraelben szinte soha nincs vihar az évnek ebben a szakaszában, a búzaaratáskor. Isten szavára mégis mennydörögni és esni kezd, úgyhogy az emberek nagyon féltek Jehovától és a képviselőjétől, Sámueltől (1Sámuel 12:11–19).

Sámuel próféta író is volt. Eseménydús történelmi beszámolói mintegy 330 évet ölelnek fel, és magukban foglalják Izrael bíráinak hőstetteit is. Például Sámson története — a legerősebb emberé, aki valaha élt — megjelenik költeményekben, operákban, valamint más színpadi művekben, és a mozivásznon is (Bírák 13—16. fejezet). Sámuel írt még Ruthról és az anyósáról, Naomiról is, akik mindketten megözvegyültek és elszegényedtek. Az ő szerencsésen végződő, igaz történetük éppoly lebilincselő, mint Sámsoné (Ruth 1—4. fejezet).

Mit tanulhatunk Sámuel írásaiból és az életéből? Hogyan mozdította elő az igaz imádatot ez a próféta?

Sámuel gyermekkora

Sámuel apja, Elkána Jehova imádója és szerető férj volt. A feleségének, Annának erős volt a szellemisége. Jehova házában Silóban a meddő Anna buzgón imádkozott, és ezt fogadta: „Ó, seregek Jehovája! Ha letekintesz rabszolgaleányod nyomorúságára, és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg rabszolgaleányodról, és fiúmagzatot adsz rabszolgaleányodnak, akkor én Jehovának adom őt élete minden napjára, és borotva nem érinti a fejét” (1Sámuel 1:1–11). Ez azt jelentette, hogy a gyermeket Jehova szolgálatának szenteli.

Anna magában imádkozott. Az elbeszélés szerint „csak ajkai remegtek”. Éli főpap tévesen azt gondolta, hogy az asszony részeg, ezért megpirongatta. Anna azonban tisztelettudóan feltárta neki a helyzetét, mire Éli így szólt: „Menj el békében, és adja meg Izrael Istene kérésedet, amit kértél tőle!” Jehova meg is adta, hiszen a beszámoló így folytatódik: „történt az esztendő fordultával, hogy Anna teherbe esett, és fiút szült. A Sámuel nevet adta neki, mert ezt mondta: »Jehovától kértem őt«” (1Sámuel 1:12–20).

Sámuelt „Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint” nevelték (Efézus 6:4). Mihelyt elválasztották, Anna elvitte Isten házához Silóba, és bemutatta Élinek. Attól fogva a főpap viselt gondot a fiúra, és az „Jehova szolgája lett”. Anna megindító szavakkal fejezte ki határtalan örömét és a háláját; imáját később maga Sámuel jegyezte fel (1Sámuel 2:1–11).

Ha van gyermeked, buzdítod rá, hogy Jehova szolgálatát tűzze ki életcélul? Az igaz imádat előmozdításával tudja a lehető legjobban felhasználni az erejét.

Sámuel ügyesen beilleszkedett új környezetébe a szentélynél. „Tovább növekedett Jehovánál”, és „egyre szeretetre méltóbb lett mind Jehova, mind az emberek szemében”. Istennek tetsző tulajdonságokat nyilvánított ki, s így megszerettette magát másokkal (1Sámuel 2:21, 26).

Nem így Éli semmirekellő fiai, Hofni és Fineás, akik „nem ismerték el Jehovát”. Erkölcstelenkedtek,  és elvették maguknak a szentélyhez vitt áldozatok legjobb részeit. Isten már küldött is egy prófétát, hogy bejelentse az Élire váró büntetést, amely azt is magában foglalta, hogy meghal a két fia (1Sámuel 2:12, 15–17, 22–25, 27, 30–34). Jehova később Sámuellel is mondatott egy ítéletüzenetet.

Sámuel prófétaként szolgál

Isten felszólította Sámuelt: „mondd meg neki [Élinek], hogy időtlen időkre megítélem a házát a vétek miatt, amelyről tudott, hiszen a fiai az Istent átkozzák, de ő nem dorgálta meg őket.” Nem volt könnyű átadni ezt az üzenetet, de Éli ragaszkodott hozzá, hogy Sámuel egy szót se titkoljon el előle. Sámuel tehát mindent elmondott, amit Jehovától hallott. Ez aztán a bátorság! (1Sámuel 3:10–18).

Ahogy Sámuel felnőtt, egész Izrael megtudta róla, hogy Isten prófétája (1Sámuel 3:19, 20). Az általa jövendölt ítélet akkor kezdett beteljesedni, amikor Izrael csúfos vereséget szenvedett a filiszteusoktól. Hofni és Fineás elesett az ütközetben, és a filiszteusok zsákmányul ejtették Jehova szövetségének ládáját. Amikor Éli értesült a fiai haláláról és a szövetségláda elvesztéséről, hátraesett székéről, nyakát szegte és meghalt (1Sámuel 4:1–18).

Húsz évvel később Sámuel felszólította az izraelitákat, hogy hagyjanak fel a hamis imádattal. Ők erre eltávolították bálványaikat, böjtöltek és megvallották bűneiket. Sámuel imádkozott és égő felajánlást mutatott be értük. Mit ért el? Nos, amikor a filiszteusok támadásba lendültek, Isten összezavarta őket, és Izrael az ellentámadás során szétmorzsolta az ellenséget. Jehova áldásának köszönhetően sokat javult az izraeliták helyzete, és visszaszerezték azt a területet, amelyet a filiszteusok korábban elvettek tőlük (1Sámuel 7:3–14).

Nem kétséges, hogy Sámuel előmozdította az igaz imádatot. Például gondoskodott róla, hogy a zsákmány egy részét a hajlék fenntartására fordítsák. Segített megszervezni a pászka megünneplését és a lévita kapuőrök szolgálatát (1Krónikák 9:22; 26:27, 28; 2Krónikák 35:18). Rámában lakott, de évről évre elment különböző városokba bíráskodni. Becsületes, pártatlan férfinak ismerték. Mivel az emberek tisztelték, tudott nekik segíteni szellemileg (1Sámuel 7:15–17; 9:6–14; 12:2–5). Becsületessége és szellemi gondolkodása kétségtelenül sokakat arra ösztönzött, hogy kövessék a példáját. Rád is ilyen hatással van Sámuel élete?

Izrael királyt akar

Mikor Sámuel megöregedett, a fiait, Jóelt és Abiját tette bírákká. Azok azonban „nem jártak az ő útjain, hanem a tisztességtelen haszonszerzésre hajlottak. Megvesztegetésre szánt ajándékokat fogadtak el, és elferdítették az ítéletet.” A viselkedésük miatt Izrael vénei azt kérték, hogy király uralkodjon felettük (1Sámuel 8:1–5). Ez nem tetszett Sámuelnek. De miután imába foglalta a dolgot, Jehova így szólt: „nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne legyek király felettük” (1Sámuel 8:6, 7). Isten azt mondta Sámuelnek, hogy teljesítse a nép óhaját, és figyelmeztesse őket, hogy ha királyuk lesz, elveszítenek bizonyos szabadságjogokat. A nép ennek ellenére kitartott a kérése mellett, ezért Jehova megbízta Sámuelt,  hogy kenje fel Sault királlyá (1Sámuel 8:6–22; 9:15–17; 10:1).

Sámuel a rossz előérzete ellenére támogatta ezt az elrendezést. Amikor az izraeliták legyőzték az ammonitákat, egybegyűjtötte a népet Gilgálban, hogy megerősítse Sault a trónján (1Sámuel 10:17–24; 11:11–15). Áttekintette Izrael történetét, és arra buzdította a királyt és a népet, hogy engedelmeskedjen Jehovának. Miután Sámuel imádkozott, Isten a bevezetőben említett viharral válaszolt. A nép ennek hatására elismerte, hogy nagy hiba volt elvetni Jehovát. Amikor megkérték Sámuelt, hogy imádkozzon értük, ő így felelt: „Számomra . . . elképzelhetetlen, hogy vétkezzek Jehova ellen, felhagyva az értetek való imádkozással. Oktatnom kell benneteket a jó és helyes útra.” Milyen remek példát mutatott a Jehova és a népe iránti lojális szeretetével! (1Sámuel 12:6–24). Te is ilyen készségesen támogatod a teokratikus elrendezéseket, és kész vagy imádkozni hívőtársaidért?

Izrael első két királya

Saul szerény férfi volt, aki Isten helyeslését élvezte (1Sámuel 9:21; 11:6). Később azonban már nem követte az irányítását. Sámuelnek például meg kellett feddnie őt, amiért türelmetlenül felajánlott egy áldozatot, ahelyett hogy a parancs szerint várt volna (1Sámuel 13:10–14). Amikor Saul engedetlen módon életben hagyta az amálekita királyt, Agágot, Sámuel ezt mondta neki: „Jehova ma elszakította tőled Izrael királyi uralmát, és olyan felebarátodnak adja, aki jobb nálad.” Sámuel a saját kezével ölte meg Agágot, és a történtek után kesergett Saul miatt (1Sámuel 15:1–35).

Jehova végül így szólt Sámuelhez: „Meddig keseregsz még Saul miatt, ha én egyszer elvetettem, hogy ne uralkodjon királyként Izrael felett?” Azzal elküldte a prófétát Betlehembe, hogy kenje fel Isai egyik fiát királlyá. Sámuel egyenként szemügyre vette a fiúkat, mígnem Jehova a legfiatalabbikra, Dávidra adta az áldását, hogy őt kenje fel. Aznap Sámuel fontos igazságot tanult meg, méghozzá azt, hogy „nem úgy lát az Isten, ahogy az ember lát. Az ember ugyanis azt nézi, amit a szeme lát, Jehova ellenben azt nézi, hogy milyen a szív” (1Sámuel 16:1–13).

Mivel Saul engedetlensége elszomorította Sámuelt, mennyire bánkódhatott a próféta azt látva, hogy Saul gyűlöli Dávidot, és az életére tör! A próbák ellenére azonban időskorában is tevékeny maradt, és megtette, amit tudott Jehova szolgálatában (1Sámuel 19:18–20).

Sámuel öröksége

Amikor Sámuel meghalt, Izrael meggyászolta az alázatos és bátor prófétát, aki sokak életére hatással volt (1Sámuel 25:1). Sámuel tökéletlen volt, és alkalmanként követett el hibákat az ítélkezésben. De a korlátai ellenére kizárólagos odaadással szolgálta Jehovát, és fáradságot nem kímélve segített másoknak, hogy ugyanezt tegyék.

Bár Sámuel kora óta sok minden változott, értékes tanulságokat vonhatunk le az életéről szóló történetből. A legfontosabb, hogy Sámuel gyakorolta és előmozdította Jehova igaz imádatát. Te is ezt teszed?

[Kiemelt rész a 16. oldalon]

GONDOLKODJ EL SÁMUEL ÉLETÉN!

• Ahogy Sámuelt a szülei Isten szavára oktatták, te is „Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint” neveld fel a gyermekeidet (Efézus 6:4).

• Buzdítsd arra a gyermekeidet, hogy Sámuelhez hasonlóan ők is tegyék életcéljukká Jehova szolgálatát.

• Sámuel Istennek tetsző tulajdonságai megszerettették őt másokkal, és ez nekünk is jó példa.

• Sámuel mindent megtett, amit tudott, az igaz imádat előmozdításáért, és nekünk is ez a dolgunk.

[Kép a 15. oldalon]

Sámuel előmozdította az igaz imádatot, és készségesen segített másoknak szellemileg