Dönts bölcsen, nehogy elveszítsd az örökséged!
„Irtózzatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz” (RÓMA 12:9)
1–2. a) Mi segített úgy döntened, hogy Istent fogod szolgálni? b) Az örökséggel kapcsolatban milyen kérdésekre kapunk választ ebben a cikkben?
TÖBB millióan vagyunk már, akik azt a bölcs döntést hoztuk, hogy Jehovát szolgáljuk, és hogy szorosan követjük Jézus Krisztus nyomdokait (Máté 16:24; 1Pét 2:21). Nem vesszük félvállról az Istennek tett önátadásunkat. Ezt a döntést nem egy felszínes, néhány írásszövegen alapuló ismeret alapján hoztuk meg, hanem azt követően, hogy alaposan tanulmányoztuk Isten Szavát. A tanulmányozás során sok hiterősítő részletet tudtunk meg arról az örökségről, amelyet Jehova azoknak helyezett kilátásba, akik ismeretet szereznek róla és Jézus Krisztusról (Ján 17:3; Róma 12:2).
2 Ha meg akarjuk őrizni a Jehovával ápolt jó kapcsolatunkat, olyan döntéseket kell hoznunk, melyek tetszenek égi Atyánknak. Ezért a következő fontos kérdésekre szeretnénk választ kapni: Mi az örökségünk? Mennyire legyen fontos számunkra? Mit tehetünk azért, hogy biztosan megkapjuk? Mi segít bölcs döntéseket hoznunk?
MI AZ ÖRÖKSÉGÜNK?
3. a) Milyen örökséget kapnak majd a felkentek? b) Milyen örökséget kapnak majd a más juhok?
3 A keresztények közül néhányaknak az a reménysége, hogy egy „romolhatatlan és beszennyezetlen és el nem hervadó” örökséget fog kapni, vagyis azt a hatalmas kiváltságot, hogy együtt uralkodhat majd Krisztussal az égben (1Pét 1:3, 4). Ahhoz, hogy megkaphassák ezt az örökséget, újra kell születniük (Ján 3:1–3). És milyen örökség vár Jézus más juhaira, akik több millióan vannak, és együtt hirdetik a felkentekkel Isten Királyságának a jó hírét? (Ján 10:16). Ők azt az örökséget fogják megkapni, amelyet a bűnös Ádám és Éva elveszített, vagyis örök életet egy olyan földön, ahol nem lesz többé szenvedés, halál és kesergés (Jel 21:1–4). Emiatt ígérhette Jézus a következőt annak a gonosztevőnek, akit vele együtt feszítettek kínoszlopra: „Bizony mondom neked ma, velem leszel a Paradicsomban” (Luk 23:43).
4. Milyen áldásokat élvezünk már most?
4 Már most is áldásokkal jár az, hogy ilyen örökségünk van. Mivel hiszünk a Krisztus Jézus által kifizetett váltságban, belső békénk van, és szoros a kapcsolatunk Istennel (Róma 3:23–25). Világosan értjük az Isten Szavában található értékes ígéreteket. Része lehetünk egy szerető nemzetközi testvériségnek, és ez kimondhatatlan örömet szerez. És micsoda megtiszteltetés, hogy Jehova Tanúi lehetünk! Nem csoda, hogy nagy becsben tartjuk az örökségünket.
5. Mit próbál meg Sátán elérni Isten népével kapcsolatban? Mi segíthet, hogy szilárdan tudjunk állni az Ördög mesterkedéseivel szemben?
5 De ahhoz, hogy ne veszítsük el az örökségünket, ébernek kell lennünk, és el kell kerülnünk Sátán csapdáit. Sátán mindig is megpróbálta befolyásolni Isten népének tagjait, hogy olyan döntéseket hozzanak, melyek az örökségük elveszítéséhez vezethetnek (4Móz 25:1–3, 9). Mivel tudja, hogy rövid ideje van, ezért még inkább igyekszik félrevezetni minket. (Olvassátok fel: Jelenések 12:12, 17.) Ha továbbra is szilárdan akarunk állni az Ördög mesterkedéseivel szemben, akkor mindig nagyra kell értékelnünk az örökségünket (Ef 6:11). Ezért jól tesszük, ha tanulunk Izsák patriarcha fiának, Ézsaunak az intő példájából.
NE LEGYÉL OLYAN, MINT ÉZSAU!
6–7. Ki volt Ézsau, és milyen örökség várt rá?
6 Közel 4000 évvel ezelőtt Izsáknak és Rebekának ikrei születtek, Ézsau és Jákob. Mire az ikrek felnőttek, nagyon különböző természetűek lettek, és egészen más tevékenységet választottak maguknak. Ézsau „vadászathoz értő, a mezők embere lett”, míg Jákob „feddhetetlen férfi, sátorban lakó” (1Móz 25:27). Az a héber kifejezés, amelyet a „feddhetetlen” szóval fordítanak, Robert Alter bibliafordító szerint arra utal, hogy egy személy erkölcsileg kifogástalan, sőt akár ártatlan.
7 Ézsau és Jákob 15 éves volt, amikor meghalt a nagyapjuk, Ábrahám. De Jehova Ábrahámnak tett ígérete tovább élt. A későbbiekben Jehova megismételte azt Izsáknak, rámutatva arra, hogy a föld összes nemzete Ábrahám magva által nyer majd áldást. (Olvassátok fel: 1Mózes 26:3–5.) Ez az ígéret feltárta, hogy a Messiás, vagyis az 1Mózes 3:15-ben említett hűséges mag, Ábrahám leszármazási vonalán jön majd el. Törvényesen Izsák elsőszülött fiát, Ézsaut illette meg az a jog, hogy általa jöjjön el a mag. Micsoda csodálatos örökség várt Ézsaura! Vajon értékelte ezt?
8–9. a) Hogyan döntött Ézsau az öröksége felől? b) Mit ismert fel Ézsau évekkel később, és mit váltott ez ki belőle?
8 Egyik nap Jákob „épp főzeléket főzött”, amikor Ézsau megjött a mezőről. „Adj hamar egy falatot, kérlek, a vörösből, abból a vörösből ott, mert fáradt vagyok!” – mondta Ézsau. Erre Jákob ezt felelte neki: „Add el nekem először az elsőszülöttségi jogodat!” Hogyan döntött Ézsau? Megdöbbentő módon ezt mondta: „mi hasznom van nekem az elsőszülöttségi jogból?!” Igen, Ézsau többre tartott egy tál főzeléket, mint az elsőszülöttségi jogát. Ahhoz, hogy törvényesítse ezt az egyezséget, Jákob ezt kérte tőle: „Előbb esküdj meg nekem!” Ézsau habozás nélkül lemondott az elsőszülöttségi jogáról. Ezután Jákob „adott Ézsaunak kenyeret és lencsefőzeléket, az pedig evett és ivott. Majd utána felkelt, és elment. Így vetette meg Ézsau az elsőszülöttségi jogot” (1Móz 25:29–34).
9 Évekkel később, amikor Izsák úgy érezte, hogy hamarosan meg fog halni, Rebeka lépéseket tett, hogy biztosan Jákobé legyen az elsőszülöttségi jog, melyet Ézsau eladott neki. Ézsau túl későn ismerte fel, hogy milyen ostoba döntést hozott. Ekkor így könyörgött Izsáknak: „Áldj meg engem is, apám! . . . Nem tartogattál nekem is valamilyen áldást?” Amikor Izsák kijelentette, hogy nem tud változtatni az áldáson, melyet már Jákobnak adott, Ézsau „hangos sírásra fakadt” (1Móz 27:30–38).
10. Hogyan tekintett Jehova Ézsaura, illetve Jákobra, és miért?
10 Mi derül ki Ézsau beállítottságáról ebből a történetből? Az, hogy számára fontosabb volt, hogy kielégítse a testies vágyait, mint hogy elnyerje az örökségéből eredő jövőbeli áldásokat. Ézsau nem tartotta becsben az elsőszülöttségi jogát, és nyilvánvalóan nem is szerette igazán Istent. És arra sem gondolt, hogy a döntésének milyen hatása lesz az utódaira. Ellenben Jákob nagyra értékelte az örökségét. Például a szülei útmutatása szerint vett feleséget magának (1Móz 27:46–28:3). Mivel jól döntött – noha ez türelmet és áldozatot igényelt a részéről –, a Messiás ősatyja lett. Hogyan tekintett Jehova Ézsaura és Jákobra? Malakiás próféta által ezt mondta: „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem” (Mal 1:2, 3).
11. a) Miért meríthetünk hasznot Ézsau példájából? b) Miért említette Pál a paráznaságot is, amikor Ézsau tettéről írt?
11 Vajon hasznot meríthetnek a keresztények abból, amit a Biblia Ézsauról ír? Minden bizonnyal! Pál apostol arra figyelmeztette a hittársait, hogy ne legyen közöttük „e g y parázna se . . . , és olyan se, aki nem értékeli a szent dolgokat, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért cserébe odaadta elsőszülöttségi jogait” (Héb 12:16). Ez a figyelmeztetés még ma is érvényes. Továbbra is értékelnünk kell a szent dolgokat ahhoz, hogy a testi vágyak ne tudjanak legyőzni minket, és hogy ne veszítsük el a szellemi örökségünket. De miért említette Pál a paráznaságot Ézsau tette kapcsán? Azért, mert ha valaki Ézsauhoz hasonlóan testies beállítottságú, nagyobb eséllyel mond le a szent dolgokról, csakhogy erkölcstelen örömökben legyen része, mint amilyen a paráznaság is.
MÁR MOST KÉSZÍTSD FEL A SZÍVED!
12. a) Hogyan próbál megkísérteni Sátán mindannyiunkat? b) Mondj szentírási példákat, amelyek segíthetnek, amikor helytelenség elkövetésére csábítanak minket.
12 Jehova szolgáiként minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy elkerüljük azokat a helyzeteket, amelyek erkölcstelen tettre csábíthatnának. És ha valaki helytelenségre próbál rávenni minket, Jehovához imádkozunk, hogy segítsen nekünk, hogy ellen tudjunk állni a kísértésnek (Máté 6:13). Keményen dolgozunk, hogy megőrizzük a feddhetetlenségünket ebben a gonosz világban, ugyanakkor Sátán állandóan megpróbálja meggyengíteni a Jehovával ápolt kapcsolatunkat (Ef 6:12). Az Ördög, ennek a gonosz világrendszernek az istene, tudja, hogy hogyan használja ki a helytelen vágyainkat olyan kísértésekkel, amelyek általánosak az embereknél (1Kor 10:8, 13). Képzeld el, hogy alkalmad lenne erkölcstelen módon kielégíteni az egyik kívánságodat. Hogyan döntenél? Vajon Ézsauhoz hasonlóan azt mondanád, hogy „ide vele azonnal!”? Vagy inkább ellenállnál a kísértésnek és elmenekülnél, ahogyan Jákob fia, József, amikor Potifár felesége megpróbálta elcsábítani? (Olvassátok fel: 1Mózes 39:10–12.)
13. a) Hogyan cselekedtek sokan Józsefhez hasonlóan? Hogyan cselekedtek néhányan Ézsauhoz hasonlóan? b) Mit létfontosságú megtennünk ahhoz, hogy ne cselekedjünk úgy, mint Ézsau?
13 Sok testvérünk volt már olyan helyzetben, amikor döntenie kellett, hogy Ézsauhoz vagy Józsefhez hasonlóan cselekszik-e. A legtöbben bölcsen döntöttek, és megörvendeztették Jehova szívét (Péld 27:11). Ám néhány hittársunk, amikor kísértéssel nézett szembe, úgy döntött, hogy Ézsauhoz hasonlóan cselekszik, veszélybe sodorva ezzel a szellemi örökségét. Igen, minden évben az esetek nagy részében szexuális erkölcstelenség miatt kerül sor bírói ügyekre és kiközösítésekre. Mennyire létfontosságú hát, hogy még jóval azelőtt felkészítsük a szívünket, mielőtt olyan helyzetbe kerülnénk, melyben próba alá kerül a feddhetetlenségünk! (Zsolt 78:8). Vizsgáljunk meg két dolgot, amelyek segíthetnek, hogy ellenálljunk a kísértéseknek, és bölcs döntéseket tudjunk hozni.
GONDOLKODJ ÉS KÉSZÜLJ FEL!
14. Milyen kérdéseken gondolkodjunk el ahhoz, hogy irtózni tudjunk a gonosztól, és ragaszkodni tudjunk a jóhoz?
14 Egyrészt az segíthet, ha elgondolkodunk a tetteink következményein. Az, hogy mennyire értékeljük a szellemi örökségünket, nagymértékben attól függ, hogy mennyire szeretjük Jehovát, akitől ezt az örökséget kapjuk. Végtére is, ha szeretünk valakit, akkor nem akarjuk megbántani. Inkább szeretnénk örömet szerezni neki. Ezért szánjunk időt arra, hogy átgondoljuk, milyen következményei lesznek számunkra és mások számára annak, ha engedünk a tisztátalan testi vágyaknak. Kérdezzük meg magunktól: „Milyen hatással lenne az önző tettem a Jehovával ápolt kapcsolatomra? Milyen hatással lenne a helytelenség a családomra? Milyen hatással lenne a testvérekre a gyülekezetben? Vajon megbotránkoztatnék másokat?” (Fil 1:10). Továbbá a következő kérdéseken is elgondolkodhatnánk: „Vajon megéri a későbbi szívfájdalmat az a pillanatnyi öröm, amelyet az erkölcstelen tett szerez? Valóban úgy akarok járni, mint Ézsau, aki keservesen sírt, amikor felismerte, hogy mit tett?” (Héb 12:17). Az ilyen kérdéseken való elmélkedés segít, hogy irtózzunk a gonosztól, és ragaszkodjunk a jóhoz (Róma 12:9). Elsősorban a Jehova iránti szeretettünk indít arra, hogy ragaszkodjunk az örökségünkhöz (Zsolt 73:28).
15. Mi segít abban, hogy bármilyen kísértésnek ellen tudjunk állni, és megőrizhessük a jó kapcsolatunkat Istennel?
15 Másrészt az segíthet, ha felkészítjük magunkat, hogy ellen tudjunk állni a kísértéseknek. Jehova sokféleképpen segít nekünk, hogy fel tudjunk készülni arra, hogy képesek legyünk ellenállni a világ részéről megnyilvánuló kísértéseknek, és megőrizhessük vele a jó kapcsolatunkat. Ilyen segítség például a Biblia tanulmányozása, az összejövetelek, a szántóföldi szolgálat és az ima (1Kor 15:58). Valahányszor kiöntjük a szívünket imában Jehovának, és minden alkalommal, amikor buzgón részt veszünk a szolgálatban, felkészítjük magunkat arra, hogy ellenálljunk a kísértéseknek. (Olvassátok fel: 1Timóteusz 6:12, 19.) Az, hogy mennyire tudunk ellenállni a kísértéseknek, nagymértékben attól függ, hogy mennyi erőfeszítést teszünk (Gal 6:7). Ezt hangsúlyozza a Példabeszédek könyvének második fejezete.
„HA FOLYTON KERESED AZT”
16–17. Mi segít, hogy bölcs döntéseket tudjunk hozni?
16 A Példabeszédek könyvének 2. fejezete arra buzdít minket, hogy szerezzünk bölcsességet és gondolkodóképességet. Így képesek leszünk különbséget tenni a jó és a rossz között, és képesek leszünk önuralmat gyakorolni ahelyett, hogy helytelen módon elégítenénk ki a vágyainkat. De csak akkor tudjuk ezt megtenni, ha készek vagyunk erőfeszítést tenni. Ezt az alapvető igazságot emeli ki a Biblia a következő versekben: „Fiam, ha befogadod beszédeimet, és parancsolataimat kincsként őrzöd magadnál, hallgatva füleddel a bölcsességre, hogy szívedet tisztánlátásra késztesd, továbbá ha értelemért kiáltasz, és tisztánlátásért emeled fel szavad, ha folyton keresed azt, mint az ezüstöt, és folyton kutatsz utána, mint a rejtett kincsek után, akkor megérted Jehova félelmét, és megleled Isten ismeretét. Mert Jehova ad bölcsességet, az ő szájából ismeret és tisztánlátás származik” (Péld 2:1–6).
17 Nyilvánvaló, hogy csak akkor leszünk képesek bölcs döntéseket hozni, ha azt tesszük, amit ezek a versek leírnak. Akkor tudunk szilárdan állni a kísértésekkel szemben, ha engedjük, hogy Jehova szavai formálják az egyéniségünket, ha állhatatosan kérjük imában Isten vezetését, és ha állandóan keressük Isten ismeretét, mint ha jelképesen szólva rejtett kincsek után kutatnánk.
18. Mit határoztál el, és miért?
18 Jehova ad ismeretet, megértést, tisztánlátást és bölcsességet azoknak, akik erőfeszítést tesznek a megszerezésükért. Minél inkább keressük és használjuk ezeket, annál közelebb kerülünk a forrásukhoz, Jehovához. A Jehovával ápolt bensőséges kapcsolatunk pedig védőbástyaként fog körülvenni minket, amikor kísértésekkel nézünk szembe. Ha közeledünk Jehovához és tiszteletteljes félelmet érzünk iránta, az meg fog véd minket attól, hogy helytelenséget kövessünk el (Zsolt 25:14; Jak 4:8). Bárcsak a Jehovával ápolt barátságunk és az Istentől jövő bölcsesség arra indítana bennünket, hogy jó döntéseket hozzunk! Az ilyen döntések megörvendeztetik Jehova szívét, és hozzájárulnak az örökségünk megőrzéséhez.