AHOGY János és Krisztina szavaiból is kitűnik, a neveltetésed erőteljes hatással lehet arra, hogy hogyan neveled és fegyelmezed a gyermekeidet. Ha egy férj és egy feleség eltérő nevelést kapott, valószínűleg teljesen másként fognak gondolkodni a gyermeknevelésről. Ez a különbség időnként feszültséget okozhat közöttük.

Ráadásul ha kimerültek, a feszültség valószínűleg még nagyobb lesz. Az újdonsült szülők hamar megtapasztalják, hogy a gyermeknevelés fárasztó, megállás nélküli feladat. Judit, aki a férjével, Dáviddal két lányt nevelt fel, ezt mondja: „Nagyon szeretem a lányaimat, de azt kell hogy mondjam, szinte soha nem akartak akkor lefeküdni, amikor szerettem volna. Mindig a legrosszabbkor ébredtek fel. Belevágtak a szavamba.  Elöl hagyták a cipőiket, a ruháikat és a játékaikat, és sohasem tették vissza a vajat a hűtőbe.”

József, akinek a felesége a második gyermekük születése után depresszióba esett, ezt mondja: „Sokszor holtfáradtan értem haza a munkából, és azután a fél éjszakát ébren töltöttem a picivel. Ezért rendkívül nehéz volt következetesen nevelnem és fegyelmeznem a nagyobbik lányunkat. Mivel már nemcsak rá figyeltünk, féltékeny lett a kistestvérére.”

Ha a szülők fáradtak, és összetűznek valamin a gyermekek nevelésével kapcsolatban, kis vitákból is hatalmas veszekedések kerekedhetnek. A megoldatlan nézeteltérések éket verhetnek a szülők közé, eltávolíthatják őket egymástól, és lehetőséget adnak a gyermekeknek arra, hogy kijátsszák az egyik szülőt a másik ellen. Milyen bibliai alapelvek segítenek a házaspároknak abban, hogy erős maradjon a házassági kötelékük, miközben megfelelően nevelik a gyermekeiket?

A házassági kapcsolatnak léteznie kell már a gyermekek születése előtt, és azután is fenn kell maradnia, hogy a gyermekek elhagyják a szülői házat. A Biblia ezt írja a házasságról: „Amit azért az Isten közös igába fogott, senki ember szét ne válassza” (Máté 19:6). Ugyanez a rész viszont arról is ír, hogy Istennek az volt a szándéka, hogy a gyermekek végül ’elhagyják apjukat és anyjukat’ (Máté 19:5). A gyermekek nevelése valójában a házasságnak csak egy időszaka, elsősorban nem a gyerekek miatt kell együtt maradniuk a pároknak. A szülőknek természetesen időt kell fordítaniuk a gyermekeik nevelésére, de jó, ha nem felejtik el, hogy ennek a feladatnak az elvégzéséhez a legjobb alap az, ha erős a házasságuk.

Többek között mit tehettek, hogy szilárd maradjon a házasságotok a gyermeknevelés évei alatt? Ha csak lehetséges, rendszeresen szánjatok időt arra, hogy kettesben legyetek. Így meg tudjátok beszélni a családot érintő fontos kérdéseket, és arra is lehetőségetek nyílik, hogy egyszerűen élvezzétek egymás társaságát. Nem tagadás, hogy nehéz megvalósítani, hogy mint házaspár időt tudjatok tölteni egymással. Egy anyuka, Andrea, akit már említettünk, ezt mondja: „Épp amikor úgy tűnik, hogy a férjemmel együtt tölthetnénk néhány percet, a kisebbik lányunk azt akarja, hogy vele foglalkozzunk, vagy a hatéves lányunk előáll egy »hatalmas problémával«, például azzal, hogy nem találja a színes ceruzáit.”

Judit és Dávid, akikről már beszéltünk, úgy találtak időt egymásra, hogy ragaszkodtak ahhoz, hogy a lányaik egy meghatározott időpontban menjenek aludni. „Megszabtuk, hogy mikor van »lámpaoltás«, és elvártuk a lányoktól, hogy addigra az ágyban legyenek, lefekvésre készen – meséli Judit. – Így Dáviddal jutott időnk arra, hogy lazítsunk és beszélgessünk.”

Ha a házaspárok meghatározzák a gyerekeknek, hogy mikor feküdjenek le, nemcsak idejük jut egymásra, hanem a gyermekeknek is segítenek, hogy ’ne gondoljanak többet magukról, mint amennyit szükséges’ (Róma 12:3). Azok a gyerekek, akiket megtanítanak arra, hogy betartsák a lefekvésre vonatkozó szabályokat, felismerik, hogy bár fontos szerepük van a család életében, mégsem körülöttük forog a világ: nekik kell alkalmazkodniuk a család szokásaihoz, és nem szabad elvárniuk, hogy a család szokásait igazítsák az ő szeszélyeikhez.

„Hallgass, fiam, apád fegyelmezésére, és anyád törvényét el ne hagyd” – figyelmeztet egy bölcs példabeszéd (Példabeszédek 1:8). Ez a bibliavers arra utal, hogy az apának és az anyának is jogában áll hatalmat gyakorolni a gyermekek felett. De még ha egy házaspár hasonló nevelést kapott is, nem biztos, hogy egyetért abban, hogyan fegyelmezze a gyerekeket, vagy hogy melyik családi szabályt alkalmazza egy adott esetben. Hogyan oldhatják meg a szülők ezt a nehézséget?

János, akit korábban már idéztünk, ezt mondja: „Fontosnak tartom, hogy ne ellenkezzünk egymással a gyerekek előtt.” Ám elismeri, hogy könnyebb mondani, mint megvalósítani azt, hogy egységesek legyenek a gyermeknevelésben. „A gyerekeknek nagyon jó szemük van – folytatja. – Még ha nem mondjuk is ki, hogy nem értünk egyet, a lányaink rájönnek, hogy mit érzünk.”

Hogyan oldja meg János és Andrea ezt a nehézséget? Andrea ezt mondja: „Ha nem értek egyet azzal, ahogy a férjem fegyelmezi a lányainkat, ezt csak akkor mondom el neki, amikor a lányok már nem hallhatják a beszélgetésünket. Nem akarom, hogy azt gondolják, hogy az »oszd meg és uralkodj« elven kihasználhatják, hogy nem vagyunk egy véleményen. Ha észreveszik, hogy nem értünk egyet, elmagyarázom nekik, hogy a család minden tagjának tisztelnie kell Jehova elrendezését, és hogy én készségesen alávetem magam az apukájuk főségének, nekik pedig ugyanígy alá kell vetniük magukat a szülői hatalomnak” (1Korintusz 11:3; Efézus 6:1–3). János ezt mondja: „Amikor együtt van a család, általában én szoktam fegyelmezni a lányainkat. De ha Andrea többet tud a történtekről, akkor hagyom, hogy ő fegyelmezze meg a gyerekeket, én pedig támogatom őt. Ha valamivel nem értek egyet, később beszélem meg vele.”

Hogyan kerülhetitek el, hogy a gyermekneveléssel kapcsolatos nézeteltérések miatt nehezteljetek egymásra, és ennek következtében a gyermekeitek kevésbé tiszteljenek benneteket?

A gyermeknevelés kétségtelenül nehéz feladat. Időnként úgy tűnhet, hogy minden energiátokat felemészti. A gyerekek azonban előbb vagy utóbb kirepülnek a családi fészekből, és ti újból több figyelmet fordíthattok egymásra, ugyanúgy, mint a gyerekek születése előtt. Vajon a gyermeknevelés megerősíti vagy megviseli majd a házasságotokat? A válasz attól függ, hogy milyen mértékben alkalmazzátok a Prédikátor 4:9, 10-ben található alapelvet: „Jobb kettőnek, mint egynek, mert jó jutalmuk van fáradságos munkájukból. Mert ha az egyik elesik, a másik fel tudja emelni társát.”

Ha a szülők társai egymásnak a gyermeknevelésben, annak csodálatos eredménye lehet. Krisztina, akit korábban idéztünk, így beszél az érzéseiről: „Tudtam, hogy a férjemnek sok, nagyszerű tulajdonsága van, de a gyerekek nevelése során teljesen új oldalát ismertem meg. Láttam, milyen szeretettel bánik a lányainkkal, és ez növelte az iránta érzett szeretetemet és tiszteletemet.” János ezt mondja Andreáról: „Láttam, amint a feleségemből törődő anya lesz, és ez elmélyítette az iránta érzett szeretetemet és csodálatomat.”

Ha időt szántok egymásra, és egy csapatként nevelitek a gyerekeket, egyre erősebbé válik a házasságotok, miközben a gyerekek egyre nagyobbak lesznek. Ennél jobb példát nem is mutathatnátok nekik.