SOKAN úgy gondolják, hogy a háromság „a kereszténység alaptanítása”. E tanítás szerint az Atya, a Fiú és a Szent Lélek három személy egyetlen Istenben. John O’Connor bíboros ezt mondta a háromságról: „Tudjuk, hogy mélységes titokkal állunk szemben, melyet megérteni nem tudunk.” Miért olyan nehéz megérteni a háromságot?

Egy szótár feltárja ennek egyik okát. A háromsággal kapcsolatban elismeri: „Ez nem egy bibliai tantétel, mert a háromság, mint olyan, nem található meg a Bibliában” (The Illustrated Bible Dictionary). Mivel a háromság „nem egy bibliai tantétel”, a háromsághívők elszántan olyan bibliaszövegeket keresnek – sőt ki is forgatják őket –, melyekkel alátámaszthatják ezt a tant.

Az egyik bibliavers, melyet gyakran rosszul alkalmaznak, a János 1:1. A Katolikus fordítás szerint ez a vers így szól: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél [görögül: ton the·onʹ] volt, és Isten [the·oszʹ] volt az Ige.” Ebben a versben a görög the·oszʹ (isten) főnév két formában is előfordul. Az első előtt a görög határozott névelő egyik formája a ton (az) áll, és ebben az esetben a the·onʹ szó a mindenható Istenre vonatkozik. A második esetben azonban a the·oszʹ szó előtt nincs határozott névelő. Vajon tévedésből hagyták ki?

János evangéliuma koiné nyelven, azaz görög köznyelven íródott, melynek egyértelmű szabályai vannak a határozott névelő használatát illetően. A. T. Robertson bibliatudós szerint, ha „mind az alany, mind az állítmány előtt van névelő, akkor mindkettő egyedileg meghatározott, egymással azonos, egy és ugyanaz,  illetve felcserélhető”. Robertson a Máté 13:38-at hozza fel példaként, mely ezt írja: „a szántóföld [görögül: ho a·groszʹ] a világ [ho koʹszmosz]”. A „szántóföld” (a·groszʹ) és a „világ” (koʹszmosz) szó előtt határozott névelő (ho) áll. Így hát nyelvtani szempontból vizsgálva a verset megérthetjük, hogy a világ és a szántóföld ugyanaz.

De mit mondhatunk akkor, ha az alany előtt van határozott névelő, az állítmány előtt viszont nincs, mint a János 1:1-ben? Példaként idézve ezt a verset, James Allen Hewett tudós megjegyzi: „Egy ilyen szerkezetben az alany és az állítmány egyáltalán nem ugyanaz, nem egyenlő és nem azonos.”

Hewett példaként az 1János 1:5-öt említi, mely ezt mondja: „az Isten világosság”. Ebben a versben az „Isten” görögül ho the·oszʹ, tehát határozott névelő áll előtte. De a „világosság” jelentésű phósz szó előtt semmilyen névelő sincs. Hewett rámutat: „Azt mindig . . . mondhatjuk, hogy Istent a világosság jellemzi, de azt nem, hogy a világosság Isten.” Hasonló példákat találunk a János 4:24-ben, mely azt írja, hogy „az Isten Szellem”, és az 1János 4:16-ban, ahol azt olvassuk, hogy „az Isten szeretet”. Mindkét versben az alany előtt határozott névelő áll, de az állítmány, a „Szellem” és a „szeretet” szó előtt nem. Tehát az alany és az állítmány nem cserélhető fel. Ezeknek a verseknek nincs olyan értelmük, hogy „a Szellem Isten”, vagy hogy „a szeretet Isten”.

Sok görögtudós és bibliafordító elismeri, hogy a János 1:1 nem „az Ige” kilétéről, hanem egy tulajdonságáról beszél. William Barclay bibliafordító ezt mondja: „Mivel [János apostol] nem tesz határozott névelőt a the·oszʹ elé, így ez egy jellemzés . . . János nem azonosítja az Igét Istennel. Egyszerűen szólva, nem mondja azt, hogy Jézus volt az Isten.” Ehhez hasonlóan Jason David BeDuhn tudós kijelenti: „Ha a görögben egy olyan mondatban, mint a János 1:1c, nincs névelő a the·oszʹ előtt, akkor az olvasók tudni fogják, hogy ez a szó itt azt jelenti, hogy »egy isten« . . . Mivel nincs névelő, a the·oszʹ egészen mást jelent, mint a határozott ho the·oszʹ, csakúgy mint az angolban az »egy isten« és az »Isten«.” BeDuhn hozzáteszi: „A János 1:1-ben az Ige nem az egyetlen és egyedüli Isten, hanem egy isten, vagyis egy isteni természetű személy.” Vagy ahogy Joseph Henry Thayer tudós, az American Standard fordítás egyik készítője mondta: „A Logosz [vagy Ige] isteni volt, de nem maga az isteni Lény.”

Vajon Isten kiléte valóban mélységes titok? Jézus előtt nem volt az. Atyjához intézett imájában világosan különbséget tett önmaga és az Atyja között, amikor ezt mondta: „Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3). Ha hiszünk Jézusban és megértjük a Biblia egyszerű tanítását, akkor Isten Fiaként, egy isteni természetű személyként fogjuk tisztelni őt. Jehovát pedig ’az egyedüli igaz Istenként’ fogjuk imádni.