TE IS tizenéves gyermeket nevelsz? Ha igen, akkor láthatod a gyermeked fejlődésének egyik legizgalmasabb szakaszát. Ám ez a szakasz talán az egyik legidegőrlőbb időszak is. Igazak az alábbiak a te esetedben?

• A fiad kisebb korában olyan volt, mint egy hajó, mely a kikötőben horgonyoz, vagyis szeretett a közeledben lenni. Most, tizenévesként azonban ki akar hajózni a nyílt tengerre. De úgy érzed, hogy téged nem szívesen látna a fedélzeten.

• Amikor a lányod kicsi volt, mindent elmondott neked. Most, tinédzserként megvan a saját baráti köre, és úgy érzed, te ebből ki vagy rekesztve.

Ha valami hasonlót tapasztalsz a családodban, ne következtess úgy elhamarkodottan, hogy a gyermeked már javíthatatlan lázadó. De akkor mi is történik valójában? A válaszhoz vizsgáljuk meg, milyen döntő szerepet játszik a serdülőkor a gyermeked fejlődésében.

A születés pillanatával olyan időszak kezdődik a gyermek életében, amikor minden először történik vele: első lépések, első szavak, első nap az iskolában, csak hogy néhányat említsünk. A szülők örülnek, amikor egy-egy új szakasz kezdődik, mert ezek bizonyítják, hogy valami olyasmi történik, amire nagyon vágynak: fejlődik a gyermekük.

A tinédzserkor is egy fontos életszakasz, bár néhány szülő nem fogadja kitörő lelkesedéssel. Az aggodalmuk érthető. Végtére is a szülők nem túl boldogok, amikor engedelmes csemetéjükből szeszélyes tinédzser lesz. Ennek ellenére a serdülőkor a fejlődés egyik létfontosságú szakasza. Miért mondhatjuk ezt?

A Biblia kijelenti, hogy eljön az a nap, amikor „a férfi elhagyja apját és anyját” (1Mózes 2:24). A tinédzserkor kulcsszerepet játszik abban, hogy felkészítse a gyermekedet erre a keserédes napra. Fontos, hogy a gyermek akkor majd elmondhassa azt, amit Pál apostol: „Amikor kisgyermek voltam, úgy beszéltem, mint egy kisgyermek, úgy gondolkodtam, mint egy kisgyermek, úgy okoskodtam, mint egy kisgyermek; de most, hogy férfi lettem, elhagytam a kisgyermek jellemvonásait” (1Korintusz 13:11).

Igazából a fiad vagy a lányod éppen ezen megy keresztül a serdülőkorban: maga mögött hagyja a gyermeki vonásokat, és megtanulja,  hogyan váljon olyan fiatal felnőtté, akiben van felelősségérzet, és aki elég önálló és érett ahhoz, hogy kirepüljön a családi fészekből. Egy forrásmű szerint a tinédzserkor nem más, mint egy „hosszú, fájó búcsú”.

Most még bizonyára kétkedve fogadod, hogy a „kisfiad” vagy a „kislányod” egyszer függetlenné válik. Talán ezt kérdezed:

• „Ha a fiamra azt sem lehet rábízni, hogy tisztán tartsa a szobáját, hogyan fogja a lakását rendben tartani?”

• „Ha a lányom arra sem képes, hogy időben hazaérjen, hogyan tartja majd magát a munkaidőre vonatkozó megállapodáshoz?”

Ha ilyen aggodalmakkal küszködsz, ne felejtsd el: A gyermek nem egyik napról a másikra lesz független, hanem hosszú utat jár be, míg azzá válik. Idáig azt tapasztaltad, hogy „bolondság köttetett a gyermek szívéhez” (Példabeszédek 22:15).

Megfelelő irányítással azonban a tizenéves gyermeked valószínűleg olyan fiatal felnőtté válik, akiben van felelősségérzet, és akinek ’edzett érzékelőképessége lesz a helyes és a helytelen közötti különbségtételre’ (Héberek 5:14).

Ahhoz, hogy felkészítsd a tizenéves gyermekedet a felnőttkorra, segítened kell neki abban, hogy ’értelmi képességet’ fejlesszen ki. Így saját maga tud majd józan döntéseket hozni (Róma 12:1, 2). A következő bibliai alapelvekre támaszkodhatsz:

Filippi 4:5: „Ésszerűségetek legyen ismertté”. Tinédzser gyermeked talán azt kéri tőled, hogy később jöhessen haza. Te azonnal nemet mondasz. Ő erre így fakad ki: „Úgy bánsz velem, mint egy kisgyerekkel!” Mielőtt azt válaszolnád, hogy persze, mert úgy is viselkedsz, gondolkodj el ezen: A tizenévesek általában több szabadságot követelnek, mint amennyivel megfelelően tudnak bánni, a szülők pedig hajlamosak kevesebb szabadságot adni, mint amennyit adhatnának. Tehetnél-e olykor engedményt? Mi lenne, ha legalább megpróbálnád beleképzelni magad az ő helyébe?

Kolosszé 3:21: „Apák, ne ingereljétek a gyermekeiteket. Ha túl nehéz a kedvetekre tenni, egy idő után talán már nem is próbálkoznak vele” (International Children’s Bible). Vannak szülők, akik árgus szemmel figyelik a tizenéves gyerekük minden lépését. Rövid pórázon tartják a gyereküket, épphogy a házhoz nem láncolják. Ők választják meg a barátait, és lehallgatják a telefonbeszélgetéseit. Ám ezek a módszerek fordítva sülhetnek el. Ha folyton őrködsz felette, az odavezethet, hogy megpróbál kibújni a felügyeleted alól. Minél inkább bírálgatod a barátait, annál inkább keresi majd a társaságukat, és ha lehallgatod a telefonbeszélgetéseit, megtalálja majd a módját, hogyan kommunikáljon a barátaival a hátad mögött. Minél jobban szeretnéd felügyelni, valószínűleg annál kevésbé fog sikerülni. Igen, ha a tizenéves gyermeked soha nem tanulja meg odahaza, hogy maga hozzon döntéseket, hogyan lesz képes erre, miután elkerül hazulról?

Efézus 6:4: „ne ingereljétek föl gyermekeiteket, hanem továbbra is Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke  szerint neveljétek őket.” A ’gondolkodás zsinórmértéke’ szerinti nevelés az eredeti nyelven olyan folyamatra utal, amely törekszik helyreigazítani az elmét. Többet foglal magában a tények átadásánál. Azt jelenti, hogy hatást gyakorolsz a gyermek erkölcsi érzékére, és így a tetteire is. Ez különösen a tinédzserkorban döntő fontosságú. „Minél idősebb a gyermeked, annál fontosabb, hogy változtass a megközelítési módszereiden, és hogy érvelj neki” – mondja egy apuka, Andre (2Timóteusz 3:14).

Galácia 6:7: „amit vet az ember, azt fogja aratni is”. Egy kisgyereket lehet büntetéssel is tanítani, esetleg úgy, hogy a szobájába küldöd, vagy eltiltod a kedvenc tevékenységétől. Egy tinédzser esetében jobb, ha felhívod a figyelmét a következményekre (Példabeszédek 6:27).

Szülőként kétségtelenül azt kívánod, hogy tizenéves gyermeked zökkenőmentesen váljon felnőtté. De a felnőtté válás nem mindig könnyű. Ennek ellenére az az időszak, amikor a gyermeked serdül, nagyszerű lehetőséget kínál neked arra, hogy „a neki való út szerint” neveld fel (Példabeszédek 22:6). A bibliai alapelvek szilárd alapot nyújtanak a boldog családi élethez.