TUDTAD, hogy Pál apostolnak voltak olyan rokonai, akik követték Jézust? (. . .) * Az egyik lánytestvére és annak fia nyilvánvalóan Jézus követője volt. Ez a fiú megmentette Pál életét. Sem az ő nevét, sem az édesanyjáét nem ismerjük, azt viszont tudjuk, hogy mit tett ez a fiú. Kíváncsi vagy rá? (. . .)

Pál éppen most érkezett meg harmadik misszionáriusi útjáról Jeruzsálembe. Valószínűleg i. sz. 56-ot írunk. Pált letartóztatják és ki akarják hallgatni. De az ellenségei nem szeretnék, ha bírósági tárgyalásra kerülne sor. Holtan akarják látni őt. Ezért kitervelik, hogy mintegy 40 ember lesben fog állni, hogy megölje.

Pál unokaöccse tudomást szerez a tervről. Tudod, mit tesz? (. . .) Elmegy Pálhoz, és elmondja, hogy mit hallott. Pál azonnal egy katonatiszthez fordul, és erre kéri: „Vezesd el ezt az ifjút a parancsnokhoz, mert van számára valami jelentenivalója.” A katonatiszt elvezeti az ifjút a parancsnokhoz, Klaudiusz Liziászhoz, és elmagyarázza, hogy a fiúnak fontos mondanivalója van. Klaudiusz félrevonja Pál unokaöccsét, hogy négyszemközt beszélhessenek, a fiú pedig mindenről beszámol neki.

Klaudiusz így figyelmezteti Pál unokaöccsét: „Ne fecsegd el senkinek, hogy ezeket feltártad nekem.” Majd hívat két katonatisztet, és azt mondja nekik, hogy készítsenek föl 200 katonát, 70 lovast és 200 lándzsást, és vonuljanak ki Cezáreáig. Aznap este kilenc órakor a 470 férfi elindul, hogy biztonságban eljuttassa Pált Cezáreába a római kormányzóhoz, Félixhez. Klaudiusz levelet küld Félixnek, melyben leírja, hogy milyen tervet szőttek a zsidók Pál megölésére.

A zsidók tehát kénytelenek Cezáreában, a törvényszék előtt elmondani, hogy mivel vádolják Pált. De természetesen semmi bizonyítékuk sincs arra, hogy Pál bármi rosszat tett volna. Ennek ellenére igazságtalanul börtönben tartják két évig, ezért Pál azt kéri, hogy az ügyét Rómában tárgyalják, és el is küldik oda (Cselekedetek 23:16–24:27; 25:8–12).

 Mit tanulhatunk Pál unokaöccsétől? (. . .) Azt, hogy bátorságra van szükség ahhoz, hogy elmondjunk valamit, amit másoknak tudniuk kell, és azt, hogy ha elmondjuk, életeket menthetünk meg. Jézus tudta, hogy az ellenségei ’igyekeznek megölni őt’, ennek ellenére továbbra is beszélt az embereknek Isten Királyságáról. Azt mondta, hogy nekünk is ugyanezt kell tennünk. Vajon azt fogjuk tenni, amit mondott? Ha olyan bátrak vagyunk, mint Pál unokaöccse, akkor igen (János 7:1; 15:13; Máté 24:14; 28:18–20).

Pál erre buzdította fiatal barátját, Timóteuszt: „Állandóan ügyelj magadra és a tanításodra. Maradj meg ezek mellett, mert ezt cselekedve magadat is megmented, és azokat is, akik figyelnek rád” (1Timóteusz 4:16). Pál minden bizonnyal hasonlóképpen buzdította az unokaöccsét is, ő pedig megfogadta a szavait. Te is megfogadod a tanácsát?