Vajon helyes bosszút állni?

AZT szokták mondani, hogy édes a bosszú. Teljesen természetes, hogy felháborodunk, ha megsértenek vagy megbántanak minket. Az igazságérzetünk születésünktől fogva azt diktálja, hogy igazságot kell szolgáltatni. A kérdés az, hogy hogyan.

Sok olyan helyzet adódhat, amikor az emberek úgy érzik, hogy bosszút kell állniuk. Például, ha megpofozzák, meglökik, megalázzák, szóban vagy tettlegesen bántalmazzák vagy kirabolják őket. Te mit érzel, amikor ilyesmit tapasztalsz? Általában az emberek ilyenkor ezt mondják: „Ezért még megfizet!”

Az Egyesült Államokban sok diák hamisan azzal vádolja meg a tanárait, hogy bántalmazták őket. Azért teszik ezt, hogy bosszút álljanak a tanárokon, amiért azok megfegyelmezték őket. Brenda Mitchell, a New Orleans-i pedagógus–szakszervezet elnöke ezt mondja: „Ha egyszer megvádolnak egy tanárt, oda a hírneve.” A vádaskodás okozta károk még akkor is megmaradhatnak, ha bebizonyosodik, hogy a vádak alaptalanok voltak.

Egyre több elégedetlen munkavállaló úgy próbál bosszút állni a munkaadóján, hogy fontos fájlokat rongál meg a cég számítógépes hálózatán, vagy kitörli őket. Mások bizalmas információkat lopnak el, és eladják vagy továbbadják őket. Az adatlopás mellett „még mindig a hagyományos tolvajlás a legnépszerűbb módja a munkavállalók bosszújának” – írja a The New York Times. Sok cég biztonsági őrök alkalmazásával próbálja kivédeni a munkavállalók bosszúját. A biztonsági őr odakíséri az elbocsátott dolgozót az íróasztalához, megvárja, amíg az összeszedi a holmiját, és kikíséri az épületből.

Azonban a bosszúállás leggyakoribb módja a közeli barátok, ismerősök és családtagok között nyilvánul meg. Egy barátságtalan megjegyzés vagy egy meggondolatlan tett gyakran megtorláshoz vezethet. Ha az egyik barátod durván beszél veled, nyersen válaszolsz? Ha egy rokonod megbánt, bosszút forralsz? Nagyon könnyen előfordul, hogy így viselkedünk, ha egy hozzánk közel álló személy bánt meg minket.

 A bosszú értelmetlen

Az emberek sokszor azért forralnak bosszút, hogy enyhítsenek a lelki fájdalmukon. Például a Biblia beszámol arról, hogy mit éreztek a héber patriarchának, Jákobnak a fiai, amikor megtudták, hogy a kánaánita Sikem erőszakot követett el a húgukon, Dínán: „bántotta őket, és nagy haragra gerjedtek” (1Mózes 34:1–7). Jákob fiai közül kettő, Simeon és Lévi szövetkezett, hogy bosszút álljon Sikemen és a háznépén. Csellel jutottak be a kánaáni városba, ahol Sikem élt, és minden férfit megöltek, köztük Sikemet is (1Mózes 34:13–27).

Vajon a vérontás megoldotta ezt a helyzetet? Amikor Jákob megtudta, hogy mit tettek a fiai, megrótta őket, ezt mondva: „Kitaszítottá tettetek engem, mert bűzössé tettetek e föld lakosai előtt . . . , és ők biztos összegyűlnek ellenem, megtámadnak, és megsemmisítenek a háznépemmel együtt” (1Mózes 34:30). Igen, a bosszú nem oldotta meg a helyzetet, sőt súlyosbította, hiszen Jákob családjának most attól kellett tartania, hogy a feldühödött szomszédok megtámadják őket. Isten – valószínűleg azért, hogy ez ne következzen be – arra utasította Jákobot, hogy a családjával együtt hagyja el azt a területet, és menjen Bételbe (1Mózes 35:1, 5).

A Dína megbecstelenítését követő események egy fontos tanulságra hívják fel a figyelmet: A megtorlás gyakran megtorláshoz vezet, az pedig újabb megtorláshoz, és ennek a folyamatnak soha sincs vége. Így beigazolódik a német közmondás: A bosszú nem marad sokáig megbosszulatlan.

A fájdalom rabságában

Romboló hatással van az emberre, ha a gondolatait és az energiáját arra összpontosítja, hogy bosszút álljon valakin, aki megsértette. Egy könyv ezt írja: „A harag teljesen felemészt. Felemészti az idődet és az energiádat, miközben a múltbeli eseményeken rágódsz, és magadban szidalmazod azokat, akik megbántottak, illetve azon töröd a fejed, hogy hogyan állj bosszút” (Forgiveness—How to Make Peace With Your Past and Get On With Your Life). A Biblia nagyon szemléletesen ezt mondja: „a féltékenység . . . a csontok rothadása” (Példabeszédek 14:30).

 Hogyan is lehetne boldog valaki, ha gyűlölet és negatív érzések uralják? Egy kommentátor a következőket jegyezte meg: „Ha úgy gondolod, hogy »a bosszú édes«, nézd csak meg azoknak az arcát, akiket évek óta fűt a bosszúvágy.”

Gondolj bele, hogy mi történik sok helyen, ahol az etnikai és a vallási különbözőségek feszültséget okoznak. Egy gyilkosság gyakran újabb gyilkossághoz vezet, így létrejön egy ördögi kör, melyben a gyűlölet és a halál az úr. Például amikor egy terrortámadás során egy bomba megölt 18 fiatalt, az egyik gyászoló asszony így kiabált: „Ezt ezerszeresen fizetjük vissza nekik!” A kegyetlenség ezért egyre csak nő, és egyre több ember lesz részese az összetűzésnek.

„Szemet szemért”

Némelyek a Bibliára hivatkozva próbálják igazolni, hogy jogos a bosszúvágyuk. Ezt mondják: „Nemde a Biblia írja, hogy »szemet szemért, fogat fogért«?” (3Mózes 24:20). Ez a törvény látszólag támogatja a bosszút. De valójában az volt a célja, hogy gátat vessen az értelmetlen megtorlásnak. Hogyan?

Ha egy izraelita bántalmazta egy társát, aki emiatt megvakult, a Törvény engedélyezte, hogy a megfelelő mértékben megbüntessék a vétkest. De nem az áldozat feladata volt, hogy megtorolja a sérelmet a támadón vagy annak valamelyik családtagján. A Törvény megkövetelte, hogy vigye az ügyet a megfelelő fórum elé, vagyis a kinevezett bírák elé, hogy azt megfelelő módon rendezzék. Az emberek tudták, hogy akik szándékosan követnek el valamilyen bűntettet vagy erőszakos cselekményt, azok ugyanazt fogják kapni büntetésül, mint amit elkövettek. Ez visszatartotta őket attól, hogy bosszút álljanak. Ám ennél többről volt szó.

Mielőtt Jehova Isten elmondta a fenti törvényt, így szólt Izrael nemzetéhez Mózes által: „Ne gyűlöld testvéredet szívedben . . . Ne légy bosszúálló, és haragot se táplálj” (3Mózes 19:17, 18). Igen, a „szemet szemért, fogat fogért” törvényt úgy kell vizsgálni, hogy a törvényszövetség egészét figyelembe vesszük. Jézus pedig két parancsolatban foglalta össze a törvényszövetség lényegét: „Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel”, és „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Máté 22:37–40). Hogyan reagáljanak hát az igaz keresztények, ha igazságtalanság éri őket?

Kövesd a béke útját

A Biblia Jehovát ’a béke Istenének’ nevezi. Jehova imádóit pedig arra buzdítja, hogy ’keressék a békét, és törekedjenek rá’ (Héberek 13:20; 1Péter 3:11). De vajon ez tényleg beválik?

Jézust a földi szolgálata idején az ellenségei leköpték, megkorbácsolták és üldözték, az egyik közeli társa elárulta, és még a követői is elhagyták (Máté 26:48–50; 27:27–31). Mit tett erre Jézus? „Amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat. Amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem továbbra is ráhagyta magát az igazságosan ítélőre” – írta Péter apostol (1Péter 2:23).

Péter még ezt is írta: „Krisztus . . . szenvedett értetek, mintát hagyva nektek, hogy szorosan kövessétek a nyomdokait” (1Péter 2:21). Igen a keresztények arra kapnak buzdítást, hogy utánozzák Jézust, beleértve azt is, ahogyan az igazságtalanságra reagált. Ezzel kapcsolatban maga Jézus a következőket mondta a hegyi beszédben:  „szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy égi Atyátok fiainak bizonyuljatok” (Máté 5:44, 45).

Hogyan reagálnak a vélt vagy valós sérelmekre azok, akik krisztusi szeretetet mutatnak? A Példabeszédek 19:11 ezt mondja: „Az ember éleslátása fékezi haragját, és ékességére van, ha szemet huny a törvényszegés felett.” Emellett megfogadják a következő figyelmeztetést: „Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz, hanem a rosszat mindig győzd le a jóval” (Róma 12:21). Mennyire ellentétben áll ez a világra oly jellemző bosszúvággyal! Az igazi keresztény szeretet segít legyőzni a bosszúvágyat, és így segít ’szemet hunyni a törvényszegés felett’, hiszen a szeretet „nem tartja számon a sérelmet” (1Korintusz 13:5).

Vajon ez azt jelenti, hogy ha mi vagyunk egy bűncselekmény áldozatai, vagy ha valamilyen más módon kerülünk veszélybe, akkor egyszerűen bele kell törődnünk? Semmi esetre sem! Amikor Pál azt mondta, hogy „a rosszat mindig győzd le a jóval”, nem arra gondolt, hogy a keresztényeknek mindenáron mártírrá kell válniuk. Ha megtámadnak minket, természetesen jogunk van hozzá, hogy megvédjük magunkat. Ha az életünk vagy a javaink veszélybe kerülnek, kérhetjük a rendőrség segítségét. Ha a munkahelyünkön vagy az iskolában kerülünk veszélybe, kaphatunk segítséget az illetékes szervektől, személyektől (Róma 13:3, 4).

Mindazonáltal jó észben tartani, hogy ebben a világrendszerben nagyon nehéz érvényt szerezni az igazságosságnak. Sokan az egész életüket erre áldozták, de a hiábavaló erőfeszítéseik csak keserűséget és neheztelést hoztak.

Sátán semmit sem szeretne jobban annál, mint hogy a bosszú és a gyűlölet megossza az embereket (1János 3:7, 8). Ezért jó, ha elménkben tartjuk a Biblia következő szavait: „Ne álljatok bosszút magatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet a haragnak; mert meg van írva: »Enyém a bosszú; én visszafizetek, ezt mondja Jehova«” (Róma 12:19). Ha Jehovára hagyjuk a bosszút, sok fájdalomtól, haragtól és erőszaktól megkímélhetjük magunkat (Példabeszédek 3:3–6).

[Oldalidézet a 22. oldalon]

„Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel”, és „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”

[Képek a 23. oldalon]

A szeretet „nem tartja számon a sérelmet” (1Korintusz 13:5)