„VAN egy álmom.” Martin Luther King amerikai emberjogi harcos ötven évvel ezelőtt, 1963. augusztus 28-án mondta el többször is ezeket a szavakat híres beszédében. Arról az álmáról vagy reményéről beszélt, hogy egy napon az emberek faji előítélet nélkül élvezhetik majd az életet. Jóllehet a szavai Amerikában hangzottak el, az álmával mindenféle nemzetiségű emberek azonosulni tudnak.

Három hónappal a beszéde után, 1963. november 20-án több mint száz ország egyetértett a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-nyilatkozattal. A következő évtizedekben további nemzetközi egyezmények születtek. Minden ilyen dicséretes igyekezet elkerülhetetlenül felveti a kérdést, hogy vajon milyen eredményeket sikerült eddig elérni.

Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára 2012. március 21-én így nyilatkozott: „Számos értékes egyezmény és intézkedés született – és van egy átfogó nemzetközi akcióterv is –, hogy megakadályozzuk és kiküszöböljük a rasszizmust, a faji megkülönböztetést, az idegengyűlöletet és az ehhez kötődő intoleranciát. Ennek ellenére a világon még mindig több millió ember szenved a rasszizmus miatt.”

Még az olyan országokban is, ahol van némi előrelépés a faji és egyéb előítéletek elleni harcban, nyitva áll a kérdés: Valóban sikerült kiirtani az emberekből a mélyen beléjük ivódott érzéseket, vagy csupán ezeknek a megnyilvánulásait tudták visszaszorítani? Egyesek szerint legfeljebb a diszkriminációnak sikerül gátat vetni, de az előítéletnek semmiképpen. Miért van ez így? Azért, mert a diszkrimináció látható, törvény által büntethető tett, az előítélet azonban az emberek gondolataival és érzéseivel van kapcsolatban, amelyeket nemigen lehet szabályozni.

Ezért az előítélet megszüntetéséhez nem pusztán a diszkriminatív tetteket kell megfékezni, hanem azon kell változtatni, ahogyan az emberek egy másik csoporthoz tartozó embertársaikról gondolkodnak, és amit irántuk éreznek. Megvalósítható ez egyáltalán? És ha igen, vajon hogyan? Néhány életből vett példa rámutat, hogy az emberek igenis képesek megváltozni, és az is kiderül majd, hogy mi segíthet ebben.

Linda: A Dél-afrikai Köztársaságban születtem. Azokat a dél-afrikaiakat, akik nem fehérek, alsóbb rendűnek, műveletlennek és megbízhatatlannak tartottam, olyanoknak, akik csak arra valók, hogy a fehérek szolgái legyenek. Az előítéleteim rabja voltam, és még csak észre sem vettem. Akkor kezdtem megváltozni, amikor belefogtam a Biblia tanulmányozásába. Megtudtam, hogy Isten „nem részrehajló”, és hogy sokkal fontosabb, hogy milyen a szívünk, mint a bőrünk színe, vagy az, hogy milyen nyelven beszélünk (Cselekedetek 10:34, 35; Példabeszédek 17:3). A Filippi 2:3-ból megértettem, hogy ha mindenkit többre tartok magamnál, le tudom küzdeni az előítéleteimet. Ezek és más bibliai tanítások segítettek, hogy mindenféle bőrszínű emberrel törődjek. Úgy érzem, sikerült kitörnöm az előítéleteim rabságából.

Michael: Olyan környéken nőttem fel, ahol túlnyomórészt fehér bőrű ausztrálok élnek, és nagyon  erős előítéleteim voltak az ázsiai, főként a kínai emberekkel szemben. Ha a kocsiból megláttam valakit, aki ázsiainak nézett ki, letekertem az ablakot, és olyanokat kiabáltam, hogy „tűnjél haza Ázsiába!”. Később, amikor elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, megtudtam, hogyan gondolkodik Isten az emberekről. Ő a származásuktól és a vonásaiktól függetlenül szereti őket. Ezt nagyon meghatónak éreztem, és a gyűlöletet felváltotta bennem a szeretet. Megdöbbentő volt átélni ezt az óriási változást. Most szívesen barátkozom mindenféle származású és társadalmi helyzetű emberrel. Ennek köszönhetően kiszélesedett a látóköröm, és sokkal boldogabb vagyok.

Sandra: Az édesanyám Umunede városából származott, Nigéria Delta nevű szövetségi államából. Az édesapám családja viszont Edo államban él, és esan nyelven beszél. A különbségek miatt édesapám családjában óriási előítélet volt édesanyámmal szemben egészen a halála napjáig. Ezért megfogadtam, hogy semmi közöm nem lesz senkihez, aki esanul beszél, és nem leszek olyan ember felesége, aki Edo államból származik. De aztán a Bibliát tanulmányozva másképp kezdtem látni a dolgokat. A Biblia szerint Isten nem részrehajló, és mindenkit elfogad, aki féli őt. Akkor ki vagyok én, hogy gyűlöljek valakit azért, mert egy bizonyos törzshöz tartozik, vagy egy bizonyos nyelvet beszél? Változtattam a gondolkodásomon, és kibékültem édesapám családjával. Most, hogy alkalmazom, amit a Biblia tanít, boldog és nyugodt vagyok. Könnyebben kijövök másokkal a neveltetésüktől, bőrszínüktől, nyelvüktől és nemzetiségüktől függetlenül. És vajon ki lett a férjem? Egy olyan férfi, aki Edo államból származik, és esanul beszél!

Miért tudott segíteni a Biblia Lindának, Michaelnek, Sandrának és még sokaknak, hogy leküzdjék a mélyen gyökerező gyűlöletüket és előítéletüket? Azért, mert a Biblia Isten Szava. Van ereje, hogy megváltoztassa az emberek gondolkodását  és érzéseit. Sőt, arra is rámutat, hogy mire van szükség ahhoz, hogy teljesen megszűnjenek az előítéletek.

Bár a bibliai ismeret segíthet uralkodni az erőteljes érzéseken, illetve gyökerestől kiirtani azokat, van még két akadálya annak, hogy teljesen megszűnjön az előítélet. Először is ott van a bűn és a tökéletlenség. A Biblia egyértelműen kijelenti, hogy „nincs ember, aki ne vétkezne” (1Királyok 8:46). Bármennyire küzdünk is ez ellen, ugyanazt éljük át, amit Pál apostol, aki ezt írta: „amikor azt akarom tenni, ami helyes, a rossz van meg nálam” (Róma 7:21). Emiatt olykor „ártalmas okoskodások” fogalmazódnak meg a szívünkben, amelyek előítéletet szülhetnek (Márk 7:21).

Aztán számolnunk kell Sátán, az Ördög befolyásával is. A Biblia emberölőnek nevezi, és azt mondja róla, hogy „az egész lakott földet félrevezeti” (Jelenések 12:9; János 8:44). Ez magyarázatot ad arra, hogy miért annyira elterjedt az előítélet, és miért tűnik olyan tehetetlennek az emberiség a fanatizmussal, a diszkriminációval, a népirtásokkal, valamint a faji, vallási és társadalmi intolerancia egyéb megnyilvánulásaival szemben.

Ahhoz tehát, hogy teljesen el lehessen törölni az előítéleteket, meg kell szüntetni az emberi bűnt és tökéletlenséget, valamint Sátán, az Ördög befolyását. A Biblia feltárja, hogy Isten Királysága meg fogja valósítani mindezt.

Jézus Krisztus arra tanította a követőit, hogy így imádkozzanak Istenhez: „Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is” (Máté 6:10). Isten Királysága véget vet minden igazságtalanságnak, beleértve az intolerancia és az előítélet valamennyi formáját is.

Amikor Isten Királysága átveszi az uralmat a földi ügyek felett, Sátánt megkötözik, azaz korlátok közé szorítják, „hogy ne vezesse félre többé a nemzeteket” (Jelenések 20:2, 3). Akkor létrejön majd az új föld, vagyis egy új emberi társadalom, amelyben „igazságosság fog lakni” (2Péter 3:13). *

Akik akkor élnek majd, idővel eljutnak a tökéletességre, vagyis kiszabadulnak a bűn rabságából (Róma 8:21). Isten Királyságának az alattvalóiként „nem ártanak és nem pusztítanak” majd, „mert telve lesz a föld Jehova ismeretével, miként a vizek beborítják a tengert” (Ézsaiás 11:9). Akkor mindenki ismerni fogja Jehova Istent, és úgy viselkedik majd, hogy visszatükrözze szerető Istenünk személyiségét. Ezzel valóban megszűnik minden előítélet, hiszen „nincs részrehajlás az Istennél” (Róma 2:11).