„ISTEN Szellem”, ezért az emberek számára láthatatlan (János 4:24). A Biblia mégis ír olyan emberekről, akik bizonyos értelemben látták Istent (Héberek 11:27). Hogy lehet ez? Csakugyan láthatjuk a láthatatlan Istent? (Kolosszé 1:15).

A helyzetünket egy vakon született emberéhez hasonlíthatnánk. Az, hogy vak, még nem jelenti azt, hogy semmit sem képes felfogni a körülötte levő világból. Különféle módokon jut információhoz az emberekről, tárgyakról és történésekről, így képes érzékelni azokat. Egyszer egy vak férfi úgy fogalmazott, hogy „nem a szemünkkel látunk, hanem az agyunkkal”.

Ehhez hasonlóan a szó szerinti szemünkkel ugyan nem láthatjuk Istent, de a szívünk szemével igen (Efézus 1:18). Mit jelent ez?

A vakoknak gyakran kifinomultabb a hallásuk és a tapintásuk, mert a látás híján ezekre az érzékekre kell hagyatkozniuk. Mi is használhatjuk az érzékszerveinket, hogy megvizsgáljuk a minket körülvevő világot, és felismerjük benne a láthatatlan Istent, aki megteremtette. „Az ő láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők” (Róma 1:20).

Gondoljunk például az otthonunkra, a földre. Nem úgy van megtervezve, hogy csupán fenntartsa az életünket, hanem úgy, hogy élvezni is tudjuk azt. Örömet lelünk abban, amikor a lágy szellő megsimogat, a nap melegét érezzük a bőrünkön, beleharapunk egy lédús gyümölcsbe, vagy a madarak megnyugtató csiripelését hallgatjuk. Ezek az ajándékok a Teremtőnk figyelmességéről, gyengédségéről és nagylelkűségéről tanúskodnak.

Mit tanulhatunk Istenről abból, amit a világegyetemben láthatunk? Az ég például feltárja Isten roppant erejét. A tudományos bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy a világegyetem tágul, méghozzá egyre gyorsabban. Ha felnézünk a csillagos égre, eltűnődhetünk rajta, hogy kitől származik a táguláshoz szükséges energia. A Biblia azt írja, hogy a Teremtőnek bőségesen van tevékeny energiája (Ézsaiás 40:26). A teremtésmű pedig bizonyítja is, hogy Isten a Mindenható, aki magasztos az erejében (Jób 37:23).

Egy anyuka, akinek mindkét fia rosszul lát, ezt mondja: „Hallás után tanulnak a legtöbbet. Folyamatosan elmondom nekik, hogy mit látok és hallok, hiszen én vagyok a szemük.” Ugyanígy bár „Istent e g y ember sem látta soha”, a Fia, Jézus, „aki az Atya keblénél van, az szolgált felőle magyarázattal” (János 1:18). Jézus, aki Isten első teremtménye és az ő egyszülött Fia, a mi „szemünk” volt az égben. A legmegbízhatóbb információkat tőle tudhatjuk meg a láthatatlan Istenről.

Figyeljünk meg néhány gondolatot Istenről, melyet Jézus mondott el róla, miután mérhetetlenül hosszú időt töltött vele:

• Fáradhatatlanul tevékenykedik. „Az én Atyám mindmostanáig folyton munkálkodik” (János 5:17).

• Tudja, mire van szükségünk. „Az Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt” (Máté 6:8).

•  Kedvesen gondoskodik rólunk. „Égi Atyátok. . . felhozza a napját gonoszokra is, jókra is, és esőt ad igazságosaknak is, és igazságtalanoknak is” (Máté 5:45).

• Mindannyiunkat személy szerint értékesnek tart. „Vajon nem két verebet adnak egy csekély értékű pénzérméért? Mégsem esik a földre egy sem közülük Atyátok tudta nélkül. Nektek pedig fejetek hajszálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek hát, ti sok verébnél többet értek” (Máté 10:29–31).

A vakok gyakran másképp értik a fogalmakat, mint azok, akik látnak. Egy vak embernek az árnyék talán nem egy sötét helyet jelent, ahová nem süt oda a nap, hanem egy hűvös helyet, ahová nem ér el a nap melege. És ahogy egy vak nem látja sem a fényt, sem az árnyékot, magunktól mi sem érthetjük meg Jehova személyiségét. Ő éppen ezért gondoskodott róla, hogy legyen egy olyan ember, aki tökéletesen visszatükrözi a tulajdonságait.

Ez az ember Jézus volt (Filippi 2:7). Ő nemcsak beszélt az Atyjáról, hanem be is mutatta, hogy milyen Isten Jehova. Egyszer az egyik tanítványa, Fülöp ezt kérte Jézustól: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát”. Jézus erre így felelt: „Aki engem látott, látta az Atyát is” (János 14:8, 9). Jézus tettei alapján milyennek „láthatjuk” Jehovát?

Ő kedves, alázatos és nyitott volt (Máté 11:28–30). Felüdítő személyiségével magához vonzotta az embereket. Osztozott a fájdalmukban is, és az örömükben is (Lukács 10:17, 21; János 11:32–35). Amikor a róla szóló bibliai történeteket olvassuk vagy hallgatjuk, vonjuk be az érzékszerveinket, és képzeljük magunk elé az eseményeket. Ha elgondolkodunk azon, hogy hogyan bánt másokkal, tisztábban fogjuk látni Isten megnyerő személyiségét, és vonzódni fogunk hozzá.

Egy írónő így fogalmazta meg, hogy miként dolgozzák fel a vakok a tapasztalataikat: „Kis adagokban jut el hozzájuk az információ, méghozzá több forrásból (pl. tapintás, szaglás, hallás útján), és mindezt össze kell rakniuk egy nagy egésszé.” Ehhez hasonlóan mi is kaphatunk egy szép képet Jehováról, ha megfigyeljük a teremtésművét, olvasunk arról, hogy mit mondott Jézus az Atyjáról, és eltűnődünk azon, ahogyan visszatükrözte a tulajdonságait. Így valóságosabbnak fogjuk érezni Istent.

Az ókorban élt Jób pontosan ilyesmit élt át. Eleinte sok mindent nem értett (Jób 42:3). De aztán alaposan szemügyre vette Isten bámulatos teremtésművét, és így szólt: „Eddig csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel látlak” (Jób 42:5).

Ez velünk is megtörténhet. Ha keressük Jehovát, ő engedi, hogy megtaláljuk (1Krónikák 28:9). Jehova Tanúi mindenkinek szívesen segítenek megtalálni a láthatatlan Istent.