Egy lengyel kisvárosban születtem, nem messze a német határtól. Itt nagyon békés volt az élet, erdők és tanyák vettek körül. A szüleim szeretettel arra ösztönöztek, hogy legyek jó ember, tanuljak jól, és törekedjek ígéretes karriert befutni.

A gondok akkor kezdődtek, amikor jogi egyetemre mentem Wrocław városába. A szüleimtől távol rossz társaságot választottam. Mindig szerettem a focit, de az új barátaim befolyására teljesen fanatikussá váltam. Mindegy, melyik városban játszott a kedvenc varsói csapatom, a hétvégén utánuk utaztam. Ilyenkor sokat ittunk, kábítószereztünk, és időnként összeverekedtünk az ellenfél szurkolóival. Úgy gondoltam, hogy így levezethetem a hétköznapi stresszt, habár tudtam, ha letartóztatnak, azzal veszélybe sodorhatom a jogi karrieremet.

A barátaimmal szerettünk klubokba és diszkókba járni. Ilyenkor gyakran keveredtünk utcai verekedésekbe. Többször is bevittek a rendőrségre, de végül nem kerültem komolyabb bajba, noha volt, hogy ezt megvesztegetéssel értem el. Azt hittem, az életem tökéletes, ennél jobban már nem is élvezhetem. Ám mélyen legbelül tudtam, hogy nem helyes, amit csinálok. Vasárnaponként templomba jártam, hogy könnyítsek a lelkiismeretemen.

2004-ben két Jehova Tanúja kopogtatott az ajtómon. Szívesen beszélgettem velük a Bibliáról. Ahogy többet megtudtam arról, mit jelent igaz kereszténynek lenni, a lelkiismeretem hangja igencsak felerősödött. Rájöttem, hogy nem szabadna sokat innom, le kellene szoknom a kábítószerről, és nem kellene olyan emberekkel barátkoznom, akik nem élnek összhangban a Bibliával. Azt is felismertem, nem jó, ha agresszív vagyok. Tudtam, hogy változnom kell, de nem tettem semmit.

Az életemben az jelentett fordulópontot, amikor egy este belekötöttem nyolc férfiba. Emlékszem, hogy a földön feküdtem, miközben a fejemet ütötték és rugdosták. Úgy éreztem, meg fogok halni, ezért így imádkoztam: „Jehova, sajnálom, hogy nem vettem komolyan a Szavadat. Ha ezt túlélem, tanulmányozni fogok a Tanúkkal, és rendbe hozom az életem.” Meglepetésemre  túléltem. Megtartottam az ígéretemet, és tanulmányozni kezdtem a Bibliát.

2006-ban Angliába költöztem. Az volt a célom, hogy elég pénzt keressek ahhoz, hogy visszatérhessek Lengyelországba, és további jogi képesítést szerezzek. De a bibliatanulmányozást nem hagytam abba. Nagy hatással volt rám egy bibliavers. Pál apostol ezt írta: „bizony veszteségnek is tekintek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan értéke miatt. Őmiatta mindent kárba veszni hagytam, és egy halom szemétnek tekintek, hogy megnyerjem Krisztust” (Filippi 3:8). Pál apostol is kapott jogi oktatást, és ő is nagyon erőszakos volt (Cselekedetek 8:3). De rájött, hogy sokkal jobb életet is élhet, ha Istent szolgálja, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy Jézus követője legyen. Amikor Pál példáján elmélkedtem, felismertem, hogy a fényes karrier és az erőszak nem ad boldogságot. Biztos voltam benne, hogy ha Pál meg tudott változni, akkor én is meg tudok. Így hát Angliában maradtam, és nem tanultam tovább jogi területen.

Minél többet tudtam meg Jehováról, annál közelebb éreztem magam hozzá. Mélyen érintett az az ígérete, hogy megbocsát azoknak, akik őszintén meg akarnak változni (Cselekedetek 2:38). Amikor az 1János 4:16 szavain elmélkedtem, miszerint „Isten szeretet”, kezdtem rájönni, miért gyűlöli Isten az erőszakot.

Lenyűgözött a Tanúk viselkedése. Egyértelmű volt, hogy nagyon igyekeznek a Biblia magas erkölcsi mércéje szerint élni. Része akartam lenni boldog testvéri közösségüknek. Némi küzdelem és változtatás árán 2008-ban megkeresztelkedhettem, és Jehova Tanúja lettem.

Noha karrierista, erőszakos, kábítószerfüggő és iszákos voltam, és rajongtam a fociért, a Biblia segítségével megváltoztam. Most már Isten szolgája vagyok, és nagyon szívesen tanítok másokat a Bibliából. Még ma is szeretem a focit, de igyekszem a megfelelő helyen tartani ezt a kikapcsolódást.

Boldog házasságban élek gyönyörű feleségemmel, Estherrel, aki szintén Jehovát szolgálja. Igazán nagy örömmel tanítjuk a Biblia igazságát sok lengyel személynek Északnyugat-Angliában. Életemben először tényleg elégedett vagyok. Tiszta a lelkiismeretem, és van célja az életemnek.