Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

27. FEJEZET

„Alaposan tanúskodott”

„Alaposan tanúskodott”

Pál a római fogsága alatt is folytatja a prédikálást

A Cselekedetek 28:11–31 alapján

1. Mit tudott Pál, Lukács és Arisztárkusz, ami reményt adott nekik?

 I. SZ. 59 táján járunk. Az őrizet alatt álló Pál apostol, valamint két hittársa, Lukács és Arisztárkusz Málta szigetéről Itáliába tart a Földközi-tengeren (Csel 27:2). Valószínűleg egy nagy gabonaszállító hajón utaznak, amelynek „Zeusz fiai” az orrfigurái. A hajó legénységével ellentétben ők nem Zeusznak, a görög istennek az ikerfiaitól, Kasztórtól és Polüdeukésztól várnak segítséget. (Lásd a Cselekedetek 28:11-hez tartozó magyarázó jegyzetet, nwtsty.) Ehelyett Jehovát szolgálják, aki Pál tudtára adta, hogy Rómában is tanúskodni fog az igazság mellett, és a császár elé fog állni (Csel 23:11; 27:24).

2–3. Merre ment a hajó, amelyen Pál utazott, és ki támogatta Pált kezdettől fogva?

2 A hajó három napot tölt a gyönyörű szicíliai városban, Szirakúzában, mely csaknem olyan fontos város, mint Athén és Róma. Azután továbbmegy, és kiköt az Itáliai-félsziget egyik legdélebbi városában, Régiumban. Majd a déli szelet kihasználva olyan gyorsan megteszi a 320 kilométeres utat Puteoliba (ami nem messze volt a mai Nápolytól), hogy már a második nap eljut oda (Csel 28:12, 13).

3 Ez Pál útjának utolsó szakasza. Hamarosan megérkezik Rómába, ahol meg fog jelenni Néró császár előtt. Jehova, „aki minden helyzetben vigaszt nyújt”, kezdettől fogva támogatta Pált (2Kor 1:3). Ahogy látni fogjuk, egy pillanatra sem hagyja el őt, és Pál is buzgón folytatja a szolgálatát.

„Pál... hálát adott Istennek, és felbátorodott” (Cselekedetek 28:14, 15)

4–5. a) Kik és hogyan fogadták vendégszeretettel Pált és a társait Puteoliban, és miért engedték meg Pálnak, hogy a testvéreknél maradjon pár napig? b) Milyen jó eredménye lehet a keresztények jó viselkedésének, még ha börtönben vannak is?

4 Pál és a társai Puteoliban megtalálták a testvéreket, ők pedig kérlelték őket, hogy maradjanak náluk hét napig (Csel 28:14). Milyen jó példa ez a keresztények közti törődésre! Biztos, hogy ezek a testvérek a vendégszeretetüknek köszönhetően gazdag áldásban részesültek, hiszen Pál és a társai társaságát élvezhették. De hogyhogy ekkora szabadságot kapott egy őrizet alatt álló rab? Valószínűleg azért, mert a római katonák teljesen megbíztak benne.

5 A mi időnkben is sok példa van arra, hogy amikor Jehova szolgái börtönbe vagy koncentrációs táborba kerültek, a keresztényi viselkedésüknek köszönhetően különleges bánásmódban részesültek, vagy nagyobb szabadságot kaptak. Romániában például egy férfi, akit rablás miatt 75 évi börtönbüntetésre ítéltek, elkezdte tanulmányozni Isten Szavát. Annyira megváltozott a Biblia hatására, hogy a börtön vezetősége egy szokatlan feladattal bízta meg: őrizet nélkül bemehetett a városba, és ő vásárolhatta meg a börtönnek szükséges dolgokat. Természetesen a jó viselkedésünkkel elsősorban Jehovának szerzünk dicsőséget (1Pét 2:12).

6–7. Hogyan mutattak rendkívüli szeretetet a római testvérek Pál iránt?

6 Pál és a társai Puteoliból valószínűleg gyalog mentek tovább Capuáig, ami körülbelül 50 kilométeres utat jelentett a Rómába vezető úton, a Via Appián. Ez a híres út, mely nagy, lapos, vulkáni eredetű kövekkel volt kirakva, gyönyörű itáliai tájakon vezetett keresztül, és az utazóknak helyenként a Földközi-tengerre is kilátásuk nyílt. Az út átvitt a Pontini-mocsarakon is. Ez egy lápos terület volt Rómától mintegy 60 kilométerre, és itt volt Appiusz piactere. Amikor a testvérek Rómában híreket kaptak Pálról és a társairól, néhányan egészen a piactérig eléjük mentek. Mások pedig a Rómától úgy 50 kilométerre lévő Három Taverna nevű pihenőhelynél vártak rájuk. Milyen rendkívüli szeretet! (Csel 28:15).

7 Appiusz piactere nem egy kényelmes pihenőhely volt a megfáradt utazók számára. A római költő és szatíraíró, Horatius úgy jellemezte a piacteret, hogy zsúfolásig tele volt „sokféle hajóssal s rossz kocsmárossal”, és hogy a víz „borzasztó volt”. Horatius még enni sem volt hajlandó ott! De a Rómából érkezett testvérek még a rossz körülmények ellenére is örömmel vártak ott Pálra és a társaira, hogy elkísérhessék őket az út hátralevő részén.

8. Miért adott Pál hálát Istennek, amikor meglátta a testvéreit?

8 „Amikor Pál meglátta [a testvéreit], hálát adott Istennek, és felbátorodott” – írja a beszámoló (Csel 28:15). Pálnak már attól visszatért az ereje és a bátorsága, hogy meglátta a drága testvéreit, akik közül néhányat talán személyesen is ismert. Miért adott Pál hálát Istennek? Mert tudta, hogy az önzetlen szeretet a szellem gyümölcsének a része (Gal 5:22). A szent szellem ma is arra indítja a keresztényeket, hogy áldozatokat hozzanak egymásért, és erőt öntsenek azokba, akiknek szükségük van rá (1Tessz 5:11, 14).

9. Hogyan tudjuk követni azoknak a testvéreknek a példáját, akik kimentek Pál elé?

9 A szent szellem például arra indít sok testvért, hogy vendégszeretőek legyenek a körzetfelvigyázókkal, a misszionáriusokkal és más teljes idejű szolgákkal. Tudják, hogy közülük sokan nagy áldozatokat hoztak azért, hogy még többet tehessenek Jehova szolgálatában. Gondolkodj el ezen: „Hogyan tudnám támogatni a körzetfelvigyázót, amikor meglátogatja a gyülekezetünket? Meg tudnám hívni őt és a feleségét az otthonomba? Tudnám úgy szervezni a teendőimet, hogy el tudjak menni velük a szolgálatba?” Cserébe gazdag áldások várnak rád. Gondolj bele, milyen boldogok lehettek a római testvérek, amikor Pál és a társai meséltek nekik a hiterősítő élményeikről! (Csel 15:3, 4).

„Mindenhol ellene beszélnek” (Cselekedetek 28:16–22)

10. Milyen körülmények között volt Pál Rómában, és mit tett röviddel az érkezése után?

10 Miután megérkeztek Rómába, „megengedték Pálnak, hogy egy bérelt házban lakjon az őt őrző katonával” (Csel 28:16). Ha valakit házi őrizetben tartottak, hozzáláncolták a katonához, aki őrizte, hogy ne tudjon megszökni. De Pált még a láncok sem tudták megakadályozni abban, hogy hirdesse a jó hírt! Ezért mindössze három napot szánt arra, hogy kipihenje az utazást. Ezután összehívta a zsidók főembereit, hogy találkozzon velük, és tanúskodjon nekik.

11–12. Hogyan próbálta meg Pál eloszlatni a zsidók esetleges előítéleteit?

11 Pál így kezdte a beszédét: „Férfiak, testvérek, jóllehet semmit sem tettem a nép ellen vagy ősapáink szokásai ellen, mégis rabként adtak át Jeruzsálemből a rómaiak kezébe. Miután kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mivel semmi okot sem találtak arra, hogy halálra adjanak. Mikor azonban a zsidók ellenkeztek, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni, de nem azért, mintha bármivel is vádolnám a nemzetemet” (Csel 28:17–19).

12 Azzal, hogy Pál a zsidó hallgatóit a testvéreinek nevezte, rámutatott, hogy ő is közéjük tartozik, és így az esetleges előítéleteiket is el tudta oszlatni (1Kor 9:20). Azt is tisztázta, hogy nem azért van ott, hogy vádolja őket, hanem mert a császárhoz fellebbezett. De az itt élő zsidók most hallottak először Pál fellebbezéséről (Csel 28:21). Hogyhogy nem értesítették őket a júdeai zsidók? Egy forrásmű ezt írja: „Pál hajója az elsők közt lehetett, mely a telet követően Itáliába érkezett. A jeruzsálemi zsidó hatóságok képviselői még nem érkezhettek meg, és ha küldtek is levelet, melyben tájékoztatást adtak az ügyről, az sem érhetett oda.”

13–14. Hogyan tért rá Pál a királyságról szóló jó hírre, és hogyan követhetjük a példáját?

13 Pál ezután olyasmit mondott Isten királyságáról, amivel biztosan felkeltette a zsidó hallgatói figyelmét. Így szólt hozzájuk: „Ezért kértem, hogy láthassalak benneteket, és beszélhessek veletek, mert Izrael reménysége miatt vagyok megláncolva” (Csel 28:20). A reménység, melyről a keresztény gyülekezet prédikált, a Messiással és Isten királyságával volt kapcsolatban. A zsidó vének ezt válaszolták Pálnak: „úgy tartjuk helyesnek, hogy tőled halljuk, mit gondolsz, mert bizony ami ezt a szektát illeti, tudjuk, hogy mindenhol ellene beszélnek” (Csel 28:22).

14 Amikor lehetőségünk nyílik megosztani valakivel a jó hírt, Pálhoz hasonlóan igyekezzünk olyan gondolatot megemlíteni, vagy olyasmit kérdezni, amivel felkelthetjük a kíváncsiságát. Nagyszerű javaslatokat találhatunk például az Érveljünk az Írásokból!,Fordítsuk javunkra a teokratikus szolgálati iskolát! és az Odaadóan foglalkozz a felolvasással és a tanítással! című kiadványban. Ha megfogadod a bennük található javaslatokat, jobb tanítóvá válhatsz.

Pál példát mutatott nekünk azzal, hogy „alaposan tanúskodott” (Cselekedetek 28:23–29)

15. Mit tanulhatunk Pál tanúskodásából?

15 Pál és a zsidók megbeszélték, hogy egy másik nap ismét találkoznak, és akkor „még többen jöttek el hozzá a szálláshelyére”. Pál „reggeltől estig” magyarázta nekik az Írásokat, és „alaposan tanúskodott Isten királyságáról, hogy Mózes törvénye és a Próféták alapján meggyőzze őket arról, hogy hinniük kell Jézusban” (Csel 28:23). Négy dolgot is tanulhatunk Pál tanúskodásából. Először is, Isten királysága volt a fő mondanivalója. Másodszor, meggyőzően érvelt. Harmadszor, az Írásokra építette az érvelését. Negyedszer, önzetlen volt, hiszen „reggeltől estig” tanúskodott. Milyen nagyszerű példa számunkra! Hogyan fogadták a tanúskodását? „Néhányan hinni kezdtek”, mások viszont nem. Lukács azt írja, hogy az emberek nem értettek egyet egymással, és „távozni kezdtek” (Csel 28:24, 25a).

16–18. Miért nem lepte meg Pált a zsidók hozzáállása, és miért ne vegyük személyes sértésnek, ha nem fogadják el a jó hírt?

16 Pált nem lepte meg a hozzáállásuk. A bibliai próféciák alapján tudta, hogy számíthat erre, és nem is először találkozott ilyen reakcióval (Csel 13:42–47; 18:5, 6; 19:8, 9). Ezért ezt mondta azoknak, akik elutasították az üzenetét, és távozni készültek: „Találóan szólt a szent szellem Ézsaiás próféta által az ősapáitokhoz, amikor ezt mondta: »Menj el ehhez a néphez, és mondd: ’Hallotok majd, de semmiképpen nem értetek, és néztek majd, de semmiképpen nem láttok. Mert érzéketlenné vált ennek a népnek a szíve...’«” (Csel 28:25b–27). Az eredeti szövegben az „érzéketlen” szó olyan szívre utal, amely „megkövéredett”, és ezért a királyságról szóló jó hír nem tud „áthatolni” rajta, vagyis nem tud hatással lenni rá (Csel 28:27, lábj.). Milyen szomorú!

17 Pál végezetül azt mondta a zsidóknak, hogy a nemzetek „biztosan figyelni fognak” (Csel 28:28; Zsolt 67:2; Ézs 11:10). És ezt meggyőződéssel mondhatta, mivel a saját szemével látta, hogy sok nem zsidó elfogadja a királyságról szóló üzenetet (Csel 13:48; 14:27).

18 Pálhoz hasonlóan mi se vegyük személyes sértésnek, ha az emberek nem fogadják el a jó hírt. Tudjuk, hogy csak viszonylag kevesen fogják megtalálni az élethez vezető utat (Máté 7:13, 14). Ugyanakkor nagy örömmel tölt el minket, ha egy őszinte szívű ember úgy dönt, hogy Jehovát fogja szolgálni. Fogadjuk őket szeretettel a gyülekezetben! (Luk 15:7).

„Prédikált nekik Isten királyságáról” (Cselekedetek 28:30, 31)

19. Hogyan hozta ki Pál a legjobbat a körülményeiből?

19 Lukács nagyon bátorító gondolatokkal zárja a Cselekedetek könyvét: „[Pál] két teljes évig a saját bérelt házában maradt, és kedvesen fogadott mindenkit, aki elment hozzá. Teljes bátorsággal, akadálytalanul prédikált nekik Isten királyságáról, és tanította őket az Úr Jézus Krisztusról” (Csel 28:30, 31). Milyen kiváló példát mutatott Pál a vendégszeretetével, a hitével és a buzgalmával!

20–21. Kiknek tudott segíteni Pál, amíg Rómában volt?

20 Pál kedvesen fogadott egy Kolosszéból való, szökött rabszolgát is, Onézimuszt. Segített neki kereszténnyé válni, ő pedig a hű és szeretett testvére lett. Sőt, Pál úgy beszél róla, mint a gyermekéről (Kol 4:9; Filem 10–12). Mennyire buzdító hatással lehetett Onézimusz Pálra! a

21 Pál nagyszerű példája másokra is jó hatással volt. Ezt írta a filippieknek: „a helyzetem igazából hozzájárult a jó hír terjedéséhez, mivel köztudott lett az egész Pretoriánus Gárda körében, és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem a bilincseimet. Most a legtöbb testvér, aki az Úr szolgája, bátorságot merített a rabbilincseimből, és bátran és félelem nélkül beszél Isten szaváról” (Flp 1:12–14).

22. Hogyan használta ki Pál az idejét, amíg házi őrizetben volt Rómában?

22 Amíg Pál házi őrizetben volt Rómában, kihasználta az időt arra, hogy megírjon néhány fontos levelet, melyek ma a Keresztény görög iratokban olvashatók. b Ezek a levelek sokat segítettek az első századi keresztényeknek. Pál ihletett tanácsai napjainkban is ugyanolyan hasznosak, mint amikor leírta őket (2Tim 3:16, 17).

23–24. Pálhoz hasonlóan hogyan őrzi meg az örömét sok Tanú, amikor börtönbe kerül a hitéért?

23 Bár a Cselekedetek könyve nem ír róla, Pált körülbelül négy év után végül szabadon engedték. Tehát két évig Cezáreában volt őrizetben, két évig pedig Rómában (Csel 23:35; 24:27). c De a fogságban töltött évei alatt is megőrizte az örömét, és amit csak tudott, megtett Jehova szolgálatában. Jehova szolgái közül napjainkban is sokakat bebörtönöznek a hitük miatt, de a testvéreink megőrzik az örömüket, és folytatják a prédikálást. Ez történt a spanyolországi Adolfóval is, aki a keresztény semlegessége miatt került börtönbe. Az egyik börtönőr ezt mondta neki: „Csodáljuk magát. Megkeserítettük az életét, de minél rosszabbul bántunk magával, annál többet mosolygott, és mindig volt egy kedves szava hozzánk.”

24 Idővel annyira megbíztak Adolfóban, hogy nem zárták be a celláját. A katonák gyakran kérdéseket tettek fel neki a Bibliával kapcsolatban. Az egyik őr még be is ment hozzá, hogy olvashassa a Bibliát. Adolfo közben figyelt, nehogy meglássák az őrt. Így a rab vigyázott az őrre! Mindannyiunkat ösztönözzön az ilyen hűséges Tanúknak a példája arra, hogy továbbra is bátran és félelem nélkül beszéljünk Isten szaváról, még nehéz körülmények között is.

25–26. Jézus melyik próféciáját látta Pál beteljesedni, és hogyan teljesedik ma ez a prófécia?

25 Milyen bátorító jelenettel zárul a Cselekedetek könyvének eseménydús beszámolója! Krisztus egyik apostola a házi őrizete alatt minden látogatójának prédikál Isten királyságáról. Az első fejezetben olvashatunk arról a megbízatásról, melyet Jézus adott a követőinek: „erőt kaptok majd, amikor a szent szellem eljön rátok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamáriában és a föld legtávolabbi részéig” (Csel 1:8). Még 30 év sem telt el, és a királyságról szóló jó hír már „az ég alatt levő egész teremtésben hirdetve lett” (Kol 1:23). d Milyen meggyőzően bizonyítja ez, hogy mekkora ereje van Isten szellemének! (Zak 4:6).

26 Ma is Isten szelleme ad erőt Krisztus még földön élő testvéreinek, valamint a társaiknak, a más juhoknak, hogy több mint 240 országban és régióban kitartóan és alaposan tanúskodjanak Isten királyságáról (Ján 10:16; Csel 28:23). Te is teljes mértékben kiveszed a részed ebből a munkából?

a Pál szerette volna, ha Onézimusz vele marad, de ezzel megszegett volna egy római törvényt, mivel Onézimusz a keresztény Filemonnak volt a rabszolgája. Ezért Onézimusz visszament az urához, és magával vitte Pál levelét is. Ebben Pál arra kérte Filemont, hogy fogadja kedvesen a rabszolgáját, mert most már ő is keresztény (Filem 13–19).

b Lásd a „ Pál öt levele az első római fogsága idejéből” című kiemelt részt.

c Lásd a „ Pál élete i. sz. 61 után” című kiemelt részt.